Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - IV. A Duna—Tisza-közi homokhátság helységei
urunknak minden fejős tehéntül egy icze vajat. — Mink pedig, kik Szeleczky Sámuel földes urunk részin vagyunk, az előhasu, ugy tavali borjú mellett 185 fejős tehenektül 1 meszel, a második borjával lévő és öreg fejős tehéntől 1 Icze vajat adunk. 4. Hasznunkra földes urainktul 60 ft árendában az helységbeli korcsmát esztendőt által birjuk. — Az mészárszéket földes urainktul 2 mázsa fadgyuért és 2 borjúért látzatos haszonnal árendállyuk. — Száraz malmunknak, mellytül földes urainknak semmit sem fizetünk, sem adunk, sem cselédgyeinek nem őrölünk, alkalmas jövedelmét vészük. — Jó szőlő hegyünk vagyon. —• Szőlő kötözésre saásunk bőven terem. — Helységünk számára esztendőnként 40 szekér szénát kaszálunk. — Közönséges szántó földünk is vagyon, mellyben 14 p. mérő bele fér, de nem szoktunk minden esztendőben be vetni. — Az királyi soót Szegedrül és Szolnokbul Pestre esztendőnként szállittyuk és ottan vitelünknek jutalmát vészük. Kárunkra szántó földeink rész szerint homokossak. — És olly helyeken vannak, hogy igás marháinknak itatásra távulrul kölletik hordókban és más edényekben vizett hordani. — Kárunkra helységünk nagy országuttyában vagyon, és az utazóknak és kereskedőknek marhái mezőinket elélik. — Határunk szük, melly miát gulyabéli marháinknak és ménesbeli lovainknak járásira kintelenitetünk 300 ft-ért pusztabeli legelő részt arendálni. — Épületre vagy tűzre való erdőnk határunkban bir ássunk alatt nincsen, amikevés pedig vagyon, földes uraink által tilalomban tartatik. 5. Határunkban lévő földeink rész szerint homokossak. Közöttünk két vetőre vannak föl osztva; ezen vetők vagyis calcaturák nem egy arányúak, mivel ammaz emennél közel még anyival nagyobb. Mellyben az mi az őszi vetéstől el marad, tavaszival szoktuk be vetni. Az kevessebb vetőben 3 szántó földünk vagyon, és három köteles jobbágy maga szántóföldetben 19 p. mérőt vettni szokott. A második és nagyobb vetőben vagyis calcaturában 5 szántó földeink vannak ; az három köteles jobbágy maga földeiben 33 p. mérőt vethet. Határunkban kaszálló réttyeink igen kevesek, ugy anyira, hogy három köteles jobbágy közönséges három szekér szénánál többet nem kaszálhat. Egy p. mérőnyi kender s kukoricza földünk is vagyon mindenikünknek. Sarjút nem szoktunk kaszálni, de nem is lehet, mivel határunknak kicsinsíge nem engedi, hogy megkaszált réttyeinket kezes marháninktul tilalomban tarthassuk, de rész szerént is ha tilalmaztatnának is, kaszára való fü ritkán nyölne rajtok. 6. Határunkban vannak földes urainknak szántó földei, kikben közölünk minden gazda, amint magának szokott, tartozik annyi igás marhával őszt alá háromszor egy nap, tavaszi alá is egy nap szántani. Mind őszt, mind tavaszi termést maga eleségén, mindazáltal szokott és folyó arató részért, föl takarítani és be hordani. — Az ki nyomtatott, mindezen termésbéli, mind kilenczedet és dézma bélit (mellyet földes uraink árenda mellett vesznek) 1&G gabonát Pestre esztendőnként vagy az Dunán főt vinni. Szekérbéli ezen szolgálatokat minden gazda értékéhez képest 5 napi munkára számittya. Szeleczkt Martony földes urunk részin lakos minden házi gazda az uraság szőleiben esztendőnként 12 napot dolgozik. Az uraság réttyén a kaszálást, gyűjtést, boglyászást 4 nop végzi; hordásának ideit pedig már fölül, az őszi és tavaszi termésnek be hordásahoz foglalván emiitettük. — Más időben való, hol hat, hol négy ökrü szekérrel, hol 4 lovu kocsival szolgálattyát minden házi gazda három napra. Gyalogh munkáját pedig 8 napra számittya menet és jövetellel edgyütt esztendőnként. Szeleczkt Sámuel földes urunk részin lakos minden házi gazda az uraság szölleiben 4 nap esztendőnként kapál. Az uraság réttyetn kaszálást, gyűjtést, boglyazást 3 nap elvégzi. — 3 s 4 lovu kocsival 2 napra szolgálattyát számittya. — Igás marha nélkül való gazda, ugy zsellér gyalogul 6 nap dolgozik jövet, menetellel edgyütt esztendőnként. 185 Azaz tavalyi borjas. 186 Szokták a földesurak a katolikus püspökségtől bérbevenni a papi tizedet, hogy a kilenceden fölül azt is ők szedhessék jobbágyaiktól.
