Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - IV. A Duna—Tisza-közi homokhátság helységei
helyen határunkban vagyon, az földes uraink számára tilalomban tartatik. — Tapasztallyuk kárunkra azt is, hogy helységünk ország uttyában vagyon, és az feles utazók marhái mezőinket el élik. 5. Hatéirunkbeli szántó földeink két vetőre vannak közöttünk foil osztva; ezen vetők vagyis calcaturák egy arányúak, hanem némelly részei valamennyire homokossak. Egyik vetőre, kiken [!] 4 földeik vannak, három köteles jobbágy 20 p. mérőt vetni szokott; a másik vetőben is, kiben hasonlóképen 4 földeink vannak, éppen anyi mérőt vét. Harmadik vetőnk földes urunknak eddig való engedelmibűl Dán-Szentmiklósi szomszéd pusztán vagyon ; ebben három szántó földeink vannak, és az 3 köteles jobbágy 36 p. mérőt el vetni szokott. Kaszálóink határunkban igen csekélyek és kevessek, ugy annyira, hogy három köteles jobbágy közönséges egy szekér szénát szokott kaszálni. Sarjút nem szoktunk kaszálni mind azért, hogy igás marháinkat meg kaszált rétünkre bocsájtyuk, mind azért, hogy ha tilalomban tartanánk is, ritka esztendőben nyőne újra rajta alkalmatos fü az kaszára. 6. Akár szekérrel, akár gyalogul való szolgálattyainknak sem az nevezett contractusban, sem másképpen földes urunk által bizonyos napi száma föl téve vagy kiadva nem volt, nincsen is. Azért midőn földes urunknak vagy szükségét láttyuk vagy parancsolattat értettük, jobbágyi kötelességünk szerint szekérrel és gyalogul szolgáltunk. Az mint is három köteles jobágy 6 ökrü szekérrel és 4 lovu kocsival menet s jövetellel edgyütt 24 napokat, gyalogul 53 napokat esztendőt által földes urunk dolgában eltölt. Ezen napi számú szekerezéseinket és gyalog munkáinkat földes urunknak más határokbul fa hordásban, vizi malomban való járásban; más pusztán széna öszve hordásban és bé rakásban; levelek viteliben; szőllő és kertben való kapálásban; ugy az uraság háza körül magát elől adni szokott dologban töltöttük el. 7. Midőn ezen helységet meg szállottuk, akkoron egymás után 5 vagy 6 esztendőkig földi terméseinkbül nyolczad részt földes urunknak adtunk. Az ulta pedig, mivel tized rajtunk meg vévődött, földes urunk számára 9-det búzabul, árpábul, zabbul, kukuriczábul, kenderbül, káposztábul, lencsebül, borsóból, mákbul, bárányokbul és idővel borbul; Dán-Szentmiklós-i termésbül pedig hetedet ekkoráig adunk. Szomszéd helységekben hallottuk, hogy azoknak földes urai kilenczedet, néhol pedig hetedet szokot [!] önnön jobbágyitól földi terméseiből venni. Mindennemű adózásaikat, mellyekkel földes arunknak tartozunk, már föd adtuk és elöl számláltuk. Azokon kivül kész pénzül ugyan semmit nem fizetünk, hanem három esztendeje, hogy húsvéti ünnepekre az helység egy borjút szokot adni. 8. Helységünkben üres ház vagy puszta ház hely nem tanálkozik. 9. Mink magunkat örökös jobbágyoknak nem tartyuk. Datum in possessione Pilis, die tertio Mártii 1768. Huszár György biró m.p. Huszár János + Duchal Martony + Banszkl György -f Tárcsán János + Detián András + esküitek. Kupecz Mihály helység nótáriusa m.p. [Pecsét ] Alberthi Albertirsa két évszázaddal ezelőtt még két önálló községből állt. Albertit a töröktől visszahódító háború már pusztán találta, s a Rákóczi-kori viszontagságok után csak 1711től kezdett véglegesen benépesülni. 1715-ben 35 jobbágyot és 8 zsellért neveznek meg itt.
