Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - III. A Danavölgy helységei
Az oda való menetelünk és visza jövetelünk semmi robottánkban nem számláltatott, mivel a robottánknak szabott napjai nincsenek. Gedellői erdőben hol 200, hol kevesebb eöll fát vágunk s annak részét Gedellőre hordgyuk. Ezen kévül oly rend tartása vagyon a mélt. uraságnak, hogy szükségéhez képpest az uraság munkáinak minden dominiumbéli hellységbül, s a szerint magunktul is, egy, néha 2 héti soros szekér, annyi marhával, amint a gazdának tetzik. S azon kévül gyalog munkára az hellységeknek ereihez képpest a proportione 4 vagy 5 gyalog ember is rendeltetik, akik csak 3 nap szolgálnak és minden 4-ik nap mások által föl váltatnak. Es a migh ezen munkák tartanak, ezek szoktak az épületekhez szükséges materiálékat, ugy az várban, sör házban, tégla- és mész kemenczébe való eöll fát hordani s egyébb szükségesekre is applicáltatni. A gyalogok pedig kivált a kertek mlvelésére és fa vágásra rendeltetni. Ezen héti soros szolgálatok egész esztendőben háromszor jutnak egy gazdára. Melly héti soros robottán kivül szoktunk járni Szolnokba is fenyő szálért és stndellért, ugy Allaghrul Besnyőre kövek hordására; melly aféle fuvarozásunknak szabót napjai nincsenek, hanem szükségéhez képpest a mélt. uraságnak hol gyakrabban, hol! ritkábban az ollyas fuvarokat végben vészük. Azon felül hellységnek lovakot tartván magunk költségével, azokon Komjáthlra ul s más helyekre, a hová szüksége vagyon a mélt. uraságnak, hellység kocsisunkat küldgyük, ollyankor azonban a mélt. uraság is hellység kocsisunknak 2 máriást 2 napi utazásra kölcségül szokot adni. 7. Valamint más helyeken, kik nem curialisok ezen nemes vármegyében, ugy mi is sződi határunkban minden némü, akar bor, akar gabona termésbül tizedet és kilenczedet szoktunk adni. Az adó fizetésünket már fönt megh jelentettük. Ajándékokat semminemű titulus alatt soha sem attunk, nem is praetendáltatik tőlünk. Diaetalis taxát, vagy menyegzői s egyébb másut szokot ajándékot sem adtunk ekoráig. Sőt dicsekednünk kölletik mélt. uraságunkkal, hogy akármelly szükségeinkben és kivált terméketlenség üdéjében gabonával, mindenkor csak úji fejében és nem pénzért, minden interes vagy annak fejében teendő szolgálat nélkül segéltetünk. Azon kévül héti soros robottában lévőknek is néha kenyeret attak. Nem külömben némellyek közülünk már 19 esztendőtől fogvást hitelben adott lovakkal és marhával segéltetvén, most is tartozunk az uraságnak ezen helységtül 545 ft-okkal 22 d. 8. Istennek hála puszta ház helly nincsen helly ségünkben. 9. Az 1735-ik esztendőbéli contractusbul is kitetzlk, hogy örökös jobbágyok vagyunk. Denka Istvány, Sződ helységnek jő bírája + Coram me Francisco Jarassy, loci eiusdem iurato notario m.p. [ Pecsét] Dunakeszi A török uralom alól felszabadító háború során válik pusztává. 1695-ben újra adót rónak rá. A Rákóczi-szabadságharcban ismét lakatlan egy időre. 1715-ben 16 jobbágyés 1 zsellér-lakosát jegyzik föl; curialis helység lévén, 1720-i összeírása hiányzik. 1728ban 25 jobbágy, 14 zsellér és 1 mesterember lakja; 1 családfőre ekkor átlag 7,4 p. mérő szántóföld, valamelyes kaszáló is jut. A következő emberöltő alatt jelentős gyarapodás tapasztalható: az 1760-i összeírás szerint — a 3 elüljárót nem számítva — adó alá esik a községben: 3 taksafizető (1—1 kovács, mészáros és kocsmáros), 68 jobbágy, 7 zsellér; 147 jármos ökör (ebből 2 „uzsorás"), 79 igásló, 147 fejős- és 2 meddő tehén, .34 gulyabeli marha, 1 ménesben őrzött ló, 353 fejős juh, 48 sertés, 16 köpű méh; kenyér147 Komját (Nyitra m., ma Komjatice, Csehszlovákia), ugyancsak Grassalkovich birtok.
