Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - b) Tápiómente
9. Mélt. földes uraság sem tart minket örökös jobbágyoknak, de magunk is szabadosoknak nevezzük magunkat. Datum Uiszász, die 25-ta mensis Marty anno 1768. Bakó Mihály + Varga vagy Pálinkás János + Szabó György + Varga vagy Pálinkás Mártony + uiszászi lakosok Mivel Uiszásznak nótáriussá, sem pecséttye nincsen, azért kívánságokra én szomszédhelségbéli nótárius subscribálom és magam pecséttyftJ is adom. Sándor Jósef rékási nótárius m.p. [ Pecsét] Rékas ( Zagyvarékas) Emberemlékezet idején túl visszanyúló pusztulás után 1712 táján kezdett újjátelepülni. 1715-ben 14 jobbágyot és 2 zsellért írtak itt össze, két év múlva azonban nagyrészt szétszéledtek, s csak a következő esztendőtől fogva verődtek össze lakosai megint. 1720-ban 18 jobbágyot számlálnak, 14-nek van közülük szántója (átlag annyi jut belőle egyre-egyre, amennyibe 10,3 mérő gabonát szoktak elvetni), 16-nak rétje; legelőjük csekély, de azért elegendő. Szántóföldjüket eddig esztendőről esztendőre vetették, csak ekkor kezdik két nyomásra osztani, hogy termőképességét biztosítsák; rétjük nem állandó: évenként kiválasztják azt a darabot, hol bővebb, jobb fű terem, s felosztják maguk között. Az 1728-i országos összeírás 30 jobbágyot és 5 zsellért sorol elő, a családfők átlagában 31,5 mérőnyi szántófölddel, kaszáló nélkül. A következő évtizedekre gyorsütemű népesedés jellemző: az 1760-i adóösszeírásban (3 elüljárón és 3 cigányon kívül) 5 taksafizető (1—1 kovács, molnár, mészáros, kocsmáros és görög boltos), továbbá 174 jobbágy és 5 zsellér (köztük 3 takács és 1 csizmadia) szerepel, 338 jármos ökör (ebből 2 „uzsorás"), 229 hámos ló, 241 fejős- és 1 meddő tehén, 230 gulyabeli marha, 58 ménesbeli ló, 1523 fejős juh, 124 sertés, 33 köpű méh, 3891 mérő kenyérgabona, 3097 mérő árpa, 183 mérő zab. 1 jobbágygazdaságra ekkor 1,9 igásökröt, illetőleg 3,2 vonójószágot, 1 családfőre 6,9 számosállatot és 21,1 p. mérő kenyérgabonát lehetett számítani. — Földesura a váci püspök és a váci káptalan. 1. Nekünk urbáriumunk nincsen és emlékezetünkre nem is volt. 2. Tudgyuk azt, hogy mélt. földes urainknak, az mennyire emlékezünk, kllenczed és désma, ugy némelly számú mása só vltelin kivül más szolgálatot szekerünkéi, vagy kocsinkai haidant nem tettünk. — De ezen szolgálatunk mellett akkori időben mibul állott censusunk, meg nem mondhattyuk egész 1742-ik esztendőig, mellyben mélt. akkoron élő földes uraink contractus mellett bizonyos könyvecskét is, kiben censusbéli fizetéseink iránt való quientantiák kezdőitek bé íródni, ki attak; abbul láttyuk, hogy egymás után 9 esztendők folyása alatt 150 ft volt censusunk, 1752-ik esztendőben penigh 200 ft-ra nevelkedett. Jutt azomban eszünkben, hogy előbb jelentett időkben esztendőnkint mélt. földes urainknak más határban lévő réttytre 60 kaszást 2 napi munkára küldöttünk. — 1755-ik esztendőben penigh az 60 ember által ekkoráig véghez vinni szokott két napi kaszállás tőlünk tovább nem kívántatott, hanem s[z]övetséges ui contractus szerint 400 ft-okat fizetni kezdettünk. —Fizettük is 1762-ik esztendőigh, mellyben censusunk szaporodásunkra nézve is 550 ft-ra ki adott végső és most is kezünknél lévő contractusunk szerint emelődött olly képpen, hogy továbbá is földi terméseinkbül kijáró mind kilenczedet, mind tizedet, hová mélt. uraink parancsollyák, ugy némelly helséghbelieknek földi terméseikbül jövő tizedet és Szolnokban vett bizonyos szám
