Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - b) Tápiómente

ökrü szekérrel 12 napokat, el adott gabonának el vitelében őszei és télben 6 ökrü szekérrel 8 napokat, vajnak vitelében, köles hozásban őszei 3 lova kocsival 8 napokat. Kender, len nyövésben, törésben, buza gyomlálásban, szelelésben tavaszkor, nyárban, őszei gyalogul 13 napokat menet és jövetellel együtt szolgál. 7. Más helségekben az jobbágyoknak földi terméseikbül hányadot veszik ki földes urai, arra nékünk gondunk nem lévén, nem tudgyuk, hanem fül heggel hallottuk hol kilenczednek, hol hetednek emlékezésit. Mink ugyan búzabul, árpábul, zabbul, kölesbül, lenbül, bárányokbul, mtolta emlékezünk, mindenkor hetedet földes urainknak attunk és most is azt adunk ; kender heted helett penigh Prónay Gáborné földes aszony részin lakos egész helyes jobbágy 40 d-t fizett, Bene Pál földes ur részin lakos egész ház helyes jobbágy 3 font kőesőt fon. Elöl számláltuk mind pénzül, mind eleségül földes urainknak mit adunk és mikkel tartozunk: azokon kivül nem mondhattyuk, hogy akármi adózás, vagy ajándék név alatt földes uraink tőlünk valamit kívántak volna, vagy kívánnának, az mint nem is adunk. 8. Bene Pál földes urunk részin vannak két házak: egyikbul ez előtt 9 esztendőkkel, mástkbul tavai az jobbágyok kihaltak ; ennek az földgye még gazda nélkül vagyon, amannak földit az földes uraság használlya. 9. Mink örökös jobbágyoknak magunkat nem tar tyúk, hanem azt val lyuk, hogy szabad személlyek vagyunk és akármikor lakásunkat változtathattyuk. Datum in possessione Farnoss die 12-ma mensis Mártii, anno 1768. Tóth György biró + Fábián Máthé törvin biró + Juhász Mihály -+Varga János + Benyó Mihály + Klnyó György + Lesták Joseph + Benedlk Péter + esküitek Tarj János nótárius m. p. [ Pecsét] Tapio-Szele A török hódoltság utolsó idejében még adózó helység. A felszabadító háborúban szenvedett pusztulást azonban nem tudja kiheverni: csak egy emberöltő múlva, 1724 táján népesedik újra. 1728-ban 18 jobbágyot írnak itt össze; a 2 nyomásban művelt szántóföldből átlag annyi jut egyre-egyre, amennyibe 5,1 p. mérő gabonát lehet vetni, rétjük ugyancsak csekély. A következő időben számos földesura feltűnően sok taksafizetőt telepített meg itt: 1760-ban már 56 van belőlük, köztük (az urasági sáfárokon és szakácsokon kívül) 2 kovács, 1 bognár, 6 molnár, 3 mészáros, 3 kocsmáros, 1 sörfőző, 6 takács, 1 szabó, 1 szűrszabó, 3 szűcs, 1 csizmadia, 8 zsidó, 12 libertinus; mint a következőkben zárójelbe tett számok mutatják, övék az összes állatállomány és termés túlnyomó része. Az úrbéresek száma (1 bírót és 2 cigányt nem számítva) jóval csekélyebb: mindössze 29 jobbágy és 4 zsellér. Az összeírt adótárgyak: 76 (58) igásökör (ebből 10 „uzsorás", mind a taksafizetők kezén), 91 (56) hámos ló (a 2 „uzsorás" a taksafizetőké), 74 (40) fejős- és 3 (0) meddő tehén, 29 (23) gulyabeli marha, 3 (2) ménesbeli ló, 103 (103) fejős juh, 7 (0) sertés, 610 (458) mérő kenyérgabona, 545 (472) mérő árpa, 2 (2) pálinkafőző üst. 1 jobbágy gazdaságra átlag 0,6 jármos ökör, illetőleg 1,8 igásállat esett, 1 háztartásra pedig 3,2 (3,4) számosállat és 6,9 (8,2) mérő kenyérgabona. — Földesurai: Dubraviczky Péter, Dubraviczky Pálné, Demők Mihály, Káldy Pál, Kostyán Imréné, Kanyó Lőrinc,