Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - b) Tápiómente
9. Mink örökös jobbágyok nem vagyunk, nem is tar tyúk magunkat azoknak, hanem azt állittyuk, hogy az mikor hova akarunk menni lakóul, akkor oda szabadossan mehetünk. Datum in possessione Tápió Szent Már tony, die 9-na Mártii, 1768. Krinac Marton fííbiró m. p. Kis János esküt + Poleska Tamás esküt + Hajdú János esküt + Cunderik János esküt + Mojzis János esküt + Mersey Ignátz helység nótáriusa m. p. [ Pecsét] Farnoss (Farmos) Miután már emberemlékezet óta pusztán hevert, csak a XVIII. század derekán népesült be. 1760-ban itt adókivetés céljára a következőket írták össze (a 2 bírón és 1 cigányon kívül): 2 taksafizető (mind a kettő kocsmáros), 26 jobbágy és 6 zsellér; 86 igásökör (ebből 6 „uzsorás"), 62 hámos ló, 71 fejős- és 15 meddő tehén, 23 gulyamarha, 6 ménesen tartott ló, 160 fejős juh, 25 sertés; kenyérgabona 879, árpa 461, zab 272 mérő. 1 jobbágygazdaságra ekkor átlag 2,9 jármos ökröt, illetőleg 4,9 igásjószágot, valamennyi gazdaság, illetőleg háztartás átlagában 8,4 számosállatot és 25,9 p. mérő kenyérgabonát lehetett számítani. — Földesurai: Prónay Gáborné és Bene Pál. 1. Nekünk urbáriumunk nincsen, nem is volt, miulta emlékezünk. 2. Az időnek régisége miatt nem jutt eszünkben, mellyik esztendőben földes urainkmind adózásiak, mind robottyaink száma iránt adtak bizonyos contractust, mellyet (mivel szerencsétlenül elégett) meg nem mutathatunk. Mindazonáltal ugy tartyuk, hogy a szerint az egész ház helyes jobbágy ugy egyik, mint másik földes uraság részire őszi vetés alá két nap háromszor, tavaszi alá is két nap esztendőnkint szántott; minnyájan szeméilyenként egyik földes uraság részére is két nap, az másikéra is két nap kaszáltunk, kaszállásunkat föl gyűjtöttük és boglyáztuk, értékünkhöz és erőinkhez képest behordottuk és öszve raktuk; földes urainknak földi termését bé hordani segítettünk. Az hová szükséges volt, szekereinkkel, kocsinkai, lovainkkal és személly szerint szolgálatot tettünk. — Minden fejős tehéntül egy icze vajat, számos heverő marháinktul li0 vagy két tavalitul d 20, és mikor földes uraink hozzánk jöttének, eleségre és konyhára valót attunk. — Más valamelly jobbágyi kötelesség foglaltatott-é azon contractusban, nem tudhattyuk. Eképpen adóztunk és robotoltunk mind addig, még földes uraink magok közt ez előtt 24 esztendőkkel osztályra nem léptének, kinek végeztével helségünkbeli lakosoknak szaporodására való nézve is földes uraink rendelésébűi szántásunk, kaszállásunk több napokra terjesztettek. — Egyik földes ur részire jutott jobbágyok censust fizetni kezdettek. — Minnyájunknak heverő marháitul az fizetés 25 d-ra nevelkedett. — Robottyaink két felé vétetődvén, külömböztettek és időnek jártával, főképpen közelebb való esztendőkben számukra nézve Is szaporottanak, mellyeket bé vett szokás szerint az mostani időkig véghez viszünk bizonyos napi szám meghatárzás nélkül. 3. Ezen helségbéli lakosoknak földes uraság által haidant ki adott contractusa meddig volt folyamotban, mikor és miképpen változott, már említettük. így azt Is elől beszedettük, hogy földes urainknak mingyárt osztály után ki adott rendelései foganatban vétetődvén, Azaz a heverő jószágból minden számosállat után.
