Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - b) Tápiómente

7. Némelly kétségekben hetednek, némellyekben pedig kilenczednek vételének hírit hallottuk. Mink ugyan emlékezetünktűi fogvást határunkbéli földi terméseinkéül, úgymint búzabul, árpábul, zabbul, kölesbül, káposztábul, kenderbül, borbul, borsóbul, lencsébül, ugy báránybul, méh rajokbul ekkoráig kilenczedet attunk földes urunknak és most is azt adunk. Más egyéb adásra nem emlékezünk, hanem karácsonyi ajándékul egy bor jut szoktunk mélt. földes urunknak adni. 8. Üress ház, vagy puszta házhely varasunkban nincsen egy is, sőtt, ha tanálkozna, azonnal kész lakója és gazdája magát jelentené. 9. Mink magunkat örökös jobbágyoknak nem tartyuk, hanem azt állityuk, hogy ha kívánkoznánk más helségben lakájul menni, el mehetnénk. Datum in oppido Nagy-Káta, die 10-ma mensis Mártii 1768. Lengyel Martony főbíró + Kasza Görgy törvin bíró + Bogár Istvány + Tót János + Horváth András + Bodocs Mihály + Fekés György nótárius m.p, [ Pecsét] Tapio Bitske Már emberemlékezet óta pusztán hever, amikor 1699 táján kezdik megszállni. Az 1715-i országos összeírás 12 jobbágyot és 1 zsellért számlál, itt. Öt év múlva 24 jobbágyot jegyeznek föl; szántófölddel 20, réttel valamennyi bír közülük. Legelőjük elegendő, szántójukat azonban, mely közepes évben négyszeres termést hoz, a földesurak úgy összeszorítják, hogy míg az egyik nyomásban átlag 6,6, a másikban mindössze 2,4. p. mérőnyi jut 1 földes gazdának. 1728-ban 26 jobbágy, 8 zsellér és 1 mesterember lakja; egyre-egyre átlagban 14,0 p. mérő szántóföld jut közülük. 1760-ig számottevő a fejlődés: ekkor a 3 elüljárón kívül 26 taksafízetőt (köztük 2 kovácsot, 2 molnárt, 3 kocsmárost, 4 takácsot, 1 szűcsöt, 1 szabót, 3 csizmadiát, 8 libertinust), 94 jobbágyot és 2 zsellért sorolnak fel, együttesen 263 igásökörrel (ebből 2 „uzsorás"), 82 hámos lóval, 145 fejőstehénnel (ebből 1 „uzsorás"), 5 meddő tehénnel, 60 gulyamarhával, 1 ménesbeli lóval, 59 fejős juhval, 39 sertéssel, 1 köpű méhvel, 1797 mérő kenyérgabonával, 1031 mérő árpával, 265 mérő zabbal, 64 akó borral. Ekkor 1 jobbágygazdaságra 2,7 jármos ökröt, illetőleg 3,4 igásállatot, 1 családfőre 4,7 számosállatot és 14,7 mérő kenyérgabonát lehetett átlagosan számítani.— Földesurai: br. Hellenbach János és Beleznay Mihály alezredes. 1. Nekünk, kik mélt. báró Hellenpach János földes urunk részén lakunk, azon urbárium, melly 1765-ik esztendőben Beleznay Mihály Obrist Leudinant ur jobbágyainak el készítetett, élőnkbe olvasódot az megtartásra, de mivel földes urunk az szerént robotot tőlünk nem sürgeti, mink attul eladottunk és adónkat, robotunkat be vett előbbi szokás mellett tettük. Nekünk pedig, kik Obrist Leidinant Beleznay Mihály urunk részén jobbágykodunk, vagyon ugyan urbáriumunk, melly az földes uri széken el készítetett, az után az nemes vármegyén 1765. esztendőben, június holnapnak 10. napján meg vizsgáltatott és közöttünk köz hírré is tétetett vagyis publicáltatott. Ez szerint közülünk minden külön kenyeres gazda marhájának erejéhez képest és magának értékéhez képest tartozik : 2 nap minden heten szolgálni; —- ugy őszi, mind tavaszi alá 3 nap szántani ; földes uraságnak erdejében, ugy parlagján és réttyén termem szokot füvet be vett előbbeni mód szerint kaszálni, föl gyűjteni, föll