Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - b) Tápiómente
7. Ugy hallottuk, hogy ezen vármegyebéli más helségekben lakos jobágyoknak földi termésibűl kilenczedet szoktak földes urai venni; mink is, miolta emlékezünk, búzabul, árpábul, zabbul, kölesbül, borbul, bárányokbul kilenczedet ez ideig földes urainknak attunk. Jut azomban eszünkbe, hogy ez előtt 5 esztendőkel határunknak némelly partos és gyepes részit, közzülünk majd minyájan osztált fogván, fel tértük és ottan más esztendőben is vetést tettünk; vetésbül az földes uraságnak két esztendőben hetedet attunk, az után penig azon földnek szántásával fel Itattunk és ez ideig marhákat legeltettyük. Mi az kukuriczát és kendert illeti, az kukoriczának termésibűl Pronay Gáborné földes aszonyunk részin lakos egész heles jobágynak akármennyi kukoriczája terem, fél p. mérőt ád; az kender termésbül egyedül Batta István földes ur részén lakos jobbágyok adják ki az kilenczedet. Mélt. gróf Keglevics Gábor földes urunk részin lakos egész heles jobbágy virágos kenderbül hatot, magvas kenderbül hat fejet el készítve ád; Pronay Gáborné földes aszonyunk részin lakos egész heles jobágy egy negyed rész p. mérő kender magot kllenczed helyett ád. Mélt. gróf Keglevics Gábor földes urunknak contractus szerint ígértünk ugyan egy borjut, 4 nyulat karácsonyi ajándékul, de mind ekkoráig az nyulakat tőlünk nem kívánta, hanem az borjú helyett esztendőnként 4 ft-ot adunk. — Pronay Gáborné földes aszonyunknak jobágyi hasonlóképen esztendőnként egy borjut, vagy helyette 4 ft-ot adni tartozunk. Mivel mindazonáltal földes aszonyunknak földi őszi termése le aratásának végzésivel áldomásul vagy 3 akó sert vagy 4 ft ára bort nyerünk, töbnyire az áldomásnak el nem vételivel szoktuk ezen tartozott borjut ki fizetni. Ezeken kivül más, akár mi nevezet alatt való adózást vagy victualékban, vagy kész pénzül földes urainknak nem teszünk, az mint tőlönk nem is kivánnyák. 8. Üress ház, vagy puszta házhely helségünkben egy sem találkozik. 9. Mink örökös jobágyoknak magunkat nem tartyuk, hanem azt állittyuk, hogy szabados személlyek vagyunk. Datum in possessione Szent Mártony-Káta, die 13-a mensis Mártii 1768. Kovács Mihály törvény bíró + Széli János + Bene Ist ván y + Oroszlány Istvány + Molnár Mihály + esküitek. Palasty Istvány nótárius m.p. [ Pecsét] Nagy-Káta A felszabadító hadjáratok során elpusztulván, 1695-től települ újjá, részben igen tehetős jobbágyokkal. A Rákóczi-szabadságharcban megint lakatlan egy időre. 1715-ben 46 jobbágyot és 16 zsellért írnak itt össze. 1720-ban már 83 jobbágy lakja, kettő kivételével mindegyiknek van szántója és kaszálója, az egyre bővülő szőlőhegyen 33-nak szőleje; a szűk legelőt Sőreg puszta bérbevételével kénytelenek kipótolni, ugyanitt szántanak és kaszálnak is; a szántóföldön, melyből a 2 vetőben átlag 14,2 p. mérőnyi jut 1 földes jobbágyra, a vetőmag és a termés aránya 1 ; 3,5. 1728-ban 91 jobbágyot és 3 mesterembert írnak itt össze, egyre-egyre jutó 19,1 mérő átlagos szántófölddel. A következő évtizedekben Nagykáta fejlődése meredeken ível fölfelé: mezővárossá emelkedik, s 8 évvel a vallomás megtétele előtt 6 elüljáróján és 3 cigányon kívül már 2 taksafizetőre (1—1 molnárra és görög kereskedőre), továbbá 226 jobbágyra és 16 zsellérre (köztük 6-an birkások, 1 takács-, 1 szűcs-, 2 szabó-, 1 varga-, 1 csizmadiamesterséggel, 3 kereskedéssel is foglalkozik) rúg adózóinak száma; állatállományuk 688 igásökör, 314 hámos ló, 555 fejőstehén (ebből 1 „uzsorás"), 20 meddő tehén, 376 gulyamarha, 150 méneses ló, 1173 fejős juh, 125 sertés, 14 köpű méh; termésük kenyérgabonából 4435, árpából 2751,
