Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - b) Tápiómente
tavaszi szántását 6 ökrü ekével 16 napokra végzi, gyalog penig a vetésben 8 napot tölt. Minyájan szeméilyenként 6 nap kaszálunk, annyi nap fel gyüjtyük, fel boglázzuk kaszálásainkat. Őszt, tavaszi termésnek, ugy szénának be hordásában 6 ökrü szekérrel egész heles 9 napokig; — nyomtatott szemnek el vitelében 4 napokat; dohány felviteliben 4 ökrü szekérrel 14 napokat; nád vivésben 6 napokat, 3 s két lovu kocsival 2 napokat ; minyájan épületre való fa, ugy trágya hordásban télben 3 lovu kocsival 17 napokat; tavaszkor ismét 3 lovu kocsival s tállóra föld hordásban 13 napokat; nád vágásban 2 napokat szolgálunk menet és jövetellel együtt. 7. Ugy hallottuk, hogy ezen vármegyebéli más helségekben kilenczedet, pusztákon pedig hetedet szoktak az földes urak venni. Mink ugyan emlékezetünktül fogvást ekoráig földi terméseinkbül, úgymint búzabul, árpábul, zabbul, ugy bárányokbul kilenczedet attunk földes urainknak és most is azt adunk. Elől számláltuk mindennemű adóinkat. Azokon kivül ugy tartozás vagy ajándék név alatt kész pénzül vagy eleségben földes uraink tőlőnk semmit nem kivannak, az mint nem is adunk. Sőt inkább különös kegyességébül földes urainknak pusztáin minden árenda fizetés nélkül ki mutatni szokott részin kaszálással és szántással élődünk. 8. Helységünkben üress ház vagy puszta házhely nem találkozik egy is. 9. Mink örökös jobbágyoknak nem tartyuk magunkat, hanem szabad menetelü személylyeknek. Datum Szent Lőrincz-Káta, 14-ta mensis Marty 1768. Kókai István biró + Vincze Ignacz t. biró + Nadgy Ferencz + Gyetvai György + Juhász János + esküitek Csóka Pál nótárius m.p. [Pecsét ] Szent Márton-Káta A töröktől megszabadító háborúban: az 1680-as évek közepén válik pusztává. Az 1689-re bekövetkező újjáéledést a XVIII. század első évtizedének derekán újabb időleges pusztulás követi. De már az 1715-i országos összeírás 71 jobbágyot s 7 zsellért tüntet fel; s 1720-ra a felvett jobbágyok száma 107-re növekedik. Ezek közül 100-nak van (egyenként átlag 13,5 mérőnyi) szántóföldje, az új ültetéssel bővülő szőlőhegyen 74-nek szőleje; kaszálóhoz a bérelt Boldogkáta, Egreskáta és Szenttamáskáta pusztákon jutnak, itt egészítik ki legelőjüket, hasonlóképp szántóföldjüket is, mely 2 nyomásban művelve három-négyszeresen adja vissza az elvetett magot. A lakosság számában az 1728-i összeírás visszaesést mutat: csak 89 jobbágyot, 5 zsellért és 4 mesterembert mutat ki; viszont 1 családfőre már 16,3 p. mérő szántóföld esik átlagosan. A továbbiakban már gyarapodás mutatkozik: az 1760-i adóösszeírás szerint van a községben (3 elüljárón és 4 cigányon kívül) 7 taksafizető (2 kovács, 1 molnár, 1 mészáros, 1 takács, 1 szabó, 1 csizmadia), 127 jobbágy, 15 zsellér; 266 igásökör, 200 hámos ló, 240 fejőstehén (köztük 1 „uzsorás"), 37 meddő tehén, 120 gulyabeli marha, 62 ménesbeli ló, 297 fejős juh, 65 sertés, 9 köpű méh; 1633 mérő kenyérgabona, 844 mérő árpa, 994 mérő zab, 626 akó bor; 3 pálinkaégető katlan. Ekkor 1 jobbágygazdaságra 2,1 jármos ökröt, illetőleg 3,6 vonójószágot, valamennyi családfő közül egyre-egyre 6,5 számosállatot és csupán 11,0 mérő kenyérgabonát lehetett számítani. — Földesurai: gr. Keglevich Gábor, Prónay Gáborné és Batta István.
