Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - a) Cserhátalja
s ifidelért szekereinkkel megyünk és Hatvanban hozzuk; ez csak némelly esztendőkben történtek [!] kétszer vagy háromszor ; hol tiz, hol több szekerekkel mentünk. Történt az is ollykor, hogy az uraság táblájára hatvani majorbul 10 avagy 16 szekérrel is ganéit hordunk, de ezek csak kétt s három napokra rendeltettnek; akkor, mivel télen szokot esni, marháinknak, ha nincsen elegendő, tavasz szalma adat tik. Egy s néha kétt héti soros szekér, kiváltképen kétt marhával, azonkívül gyalog munkára három s négy, leg föllyeb ött ember is rendeltetik Hatvanban az kertbéli munkára és épületek mellé. 7. Még ekkoráig, minthogy szőllő hegyünk nincsen, máss egyébb, akarminemü gabona termésbül 9-det és 10-det szoktunk adni. Az adó füzettésünket már föllyeb meg mondottuk. Ajándékokot az uraságnak soha nem adtunk, nem is praetendáltatott tülünk. Sőtt azt mondhattyuk, se az diaetalis költséget, se pedig ollyas menyegzői, máss egyébb szokott ajándékot tülünk soha nem kívánt. Sőtt a midőn aratásra vagy kaszálásra mentünk, az uraság kenyerével, kivált szükség üdéiben, segittettünk. A midőn az munkát el végeztük, minden esztendőben a szokot áldomás sörbül és pálinkábul ki adat tik; akkor elegendő kenyér is adattik minyájunknak. 8. Puszta ház helly nincsen helly ségünkben, sőtt inkább meg szaporodtunk, az házaink sorjában meg épültek. Ha valamellyik jobbágy most is uj házat akar építeni, avagy a régieknek is ha romlandó a háza, ujjat akarnak építeni vályogbul vagy vert földbül, azoknak az uraságh erdeibül mindennemű házhoz tartozandó fa ingyen adatik, és azon kivül 6 ft-okkal és 6 kila búzával segitettik az uraságtul, ez pedig mindenkor bizonyos. 9. Kegyelmes urunk birtoka alatt mioltátul fogva vagyunk és az előtt is, ugy tartyuk, hogy örökös jobbágyok vagyunk ; azok is pedig, kik uraságunk alatt szaporodtak, örökössek, mivel senkinek közütünk el menni nem szabad az helységbül. Tótt György, boldogi fő biró + Coram me Balthasar Siraki, eiusdem loci iurato notario m.p. [ Pecsét ] Zsámbok Adózó helység a török uralom utolsó évtizedében. A felszabadító hadműveletekben elpusztul, 1689-re éled újjá; a Rákóczi-szabadságharc alatt újból néptelen egyideig. 1715ben 26 jobbágy és 1 libertinus lakja. 1720-ra adófizető népe 49 jobbágyfőre szaporodik; 45 szántófölddel (egyenként átlag 17,1 p. mérőnyivel), 20 kaszálóval, a gyarapodó szőlőhegyen 14 szőlővel rendelkezik közülük; legelője van elég, szántóföldje, 2 nyomásban művelve, termésben az elvetett gabona négyszeresét adja. 1728-ban már 50 jobbágyot, 12 zsellért és 2 mesterembert írnak össze; ekkor 1 családfőre átlag 16,7 p. mérő szántóföldjutott. Kevésbé lendületes a fejlődés a következő évtizedekben, mint az 1760-i adatok mutatják : ekkor (a 3 elüljárón és 1 cigányon kívül) 5 taksafizetőről (1 molnár, 1 mészáros, 1 kocsmáros, 1 csizmadia, 1 zsidó pálinkabérlő), 66 jobbágyról, 5 zsellérről; 120 igásökörről, 141 hámos lóról, 133 fejős- és 4 meddő tehénről, 45 gulyabeli marháról, 7 ménesbeli lóról, 225 fejős juhról, 63 sertésről, 6 köpű méhről; 1933 mérő kenyérgabonáról, 300 mérő árpáról, 1382 mérő zabról és 33 akó borról ad számot az összeírás. 1 jobbágygazdaságra ekkor 1,8 jármos ökör, illetőleg 3,9 igásállat, 1 családfőre 6,4 számosállat és 25,4 mérő kenyérgabona esett. — Földesúr: a Beniczky család. 1. Semminemű urbáriumunk nincsen sem egyik, sem másik uraságunktul, s nem is emléttyük, hogy valaha helységünknek urbáriuma lett volna.
