Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - II. A Galga és a Tápió vidékének helységei - a) Cserhátalja
Az előtt censust füzet tünk 200 fl; az culitiáré redemptioja tészen fl 44; szőllő munkájának váltsága fl 48; és így in toto fizettünk 292 ft-okat. 4. Elsőben köz javainknak mondhattyuk, hogy vizi malmunk vagyon, mellytül jó lehett 12 ft árendát fizettünk, de mégis nagy hasznunkra vagyon, melly hasznot a hellységh szükségére fordittyuk. —• Fél esztendőbéli korcsmánk is vagyon; az alat jólehet csak bort áruitattunk, de mivel felyes számú akó borok el áruitatnak az alat, szép hasznot tapasztalunk abbul is. — Köz javunknak mondhattyuk azt is, hogy határunkban jó lehet szabad tüzellő fánk nincsen, mivel erdőnk sincs, de a nádnak szabad vágássá és rakottya veszönek is szabad vágassa vagyon. — Nem különben azal is dicsekedhettünk, hogy az előtt, midőn helységünk kétt részre birattot, minden uraságh részére különössen határunkban szoktunk kaszálni és azon szénát Hatvanban hordani; most pedig már egy néhány esztendők el folyásával azon rétett más hellységbéli jobbágyoknak árendában atta uraságunk, minket pedig annak munkájátul meg szabadított. — Urunknak javait ebben is különössen tapasztallyuk : amidőn gabona dolgábul meg szorulunk, segittetünk, nem pénzért, sem interes avagy más egyébb szolgálat fejében, hanem ujjra adat tik ; az is nem mingyárt, hanem némely esztendők el folyása után szedetik bé. — Emeltet jó lehet határunkban az uraságnak erdeje nincsen, mind az által azoknak, kik uj házat móórbul vagy vert földbül csinálnak, minden hozzá szükséges fákkal máss helységh határjában lévő erdőbül segítettnek. Annak utána az ollyanoknak, kik uj házat csinálnak, hatt ft-ok és hatt kila buza adatik. Fogyatkozássi pedig a határunknak : kiváltképpen, hogy vizes és posványos, mert amidőn essők vadnak, az árvíz marasztokban meg marad; kivált az helységünk mellet, alsó részén igen kevesset kaszálhatunk. Történik az is, hogy mivel a Zagyva körül vagyon nagyobb része határunknak, ollykor érkezik az árviz, a midőn réttyeink kaszálatlanok, avagy ha kaszálva vadnak is, az árviz miat sok károkat tapasztalunk. — Az is fogyatkozásunk, hogy határunkban semmi erdő nincsen, máss külső s idegen uraságoktul köllettik szereznünk pénzünkért tüzellő fát is. 5. Egész helyes gazdának hatt darab szántó földgye vagyon, mellyben minden esztendőben őszit 25 kilát, tavaszit pedig 12 kilát valamint az egy calcaturán, ugy az másikán is el vethett. Szénát pedig 7 jó szekérrel, ha az viz el nem viszi, kaszálhat az egész helyes gazda. — Ugy az fél helyes és az fejszés a proportione szokot vetni és kaszálni. Sarjút is lehet néha valami keveset kaszálni, kivált akkor, midőn száraz üdők vannak. 6. Mi illetti robotunkat, ebben oly rend tartattik, hogy Hatvanban az uraság táblája három vetőre lévén ki szabva, mellyet tartozunk meg szántani és bé vetni s föl aratni. Mellynek ugarlása és forgatása más fél nap, harmadik szántás bé vetéssel kétt nap egészlen maid ugy szólván sem tart, ha az üdő alkalmatos. Az aratás szokot csak egy nap tartani, mivel akkor minden erővel, nemcsak magunk tehetségével, hanem fogadott részes aratóinkai szoktunk aratni; és annak be hordassál, ha az üdő engedi, egy nap mindenkor szoktuk el végezni. Az tavasznak, mivel kaszáitattik, föl takarítással, az az fölgyüitésével edgyütt kétt nap, leg alább harmad fél nap bészoktuk hordani [!]. Mi illetti a kaszálást, két nap szoktuk el végezni; annak föl gyüitésse és be hordássá három napra számláltathatik. Dicsekedhetünk azal, hogy a mostani rendelések által az uraságh munkája, ha az üdő jól szolgál, oly hamar el végződik, hogy annak utánna a magunk takarításához fogván, folyvást mégyen. Akoron az oda való menetelünk és visza jövetelünk semmi robotban nem számláltattot, mivel ekkoráig a robotának szabott napjai nem voltak. Minden esztendőben, nevezzük urbarialis öllfának, 60 öllfát bagi erdőben szoktunk vágni serházhoz és tégla házhoz, bé is hordgyuk ; ennek meg vágássá és hordássá is kiváltképpen télen szokot lenni. Történik az is minden esztendőben, hogy Szolnokban épületekre való fenyő szálakért és
