Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

II. A paraszti vallomások a forráskritika mérlegén

szabad utat enged, úgy tört elő belőlük zúgó özönléssel mindennapi életük sok kínzó problémája. Az említetteken kívül azt is elpanaszolhatták, ha szántóföldjük szűk volt, árvíznek, vízmosásnak kitett, kevéssé termékeny, távoli vagy emelkedett fekvésű s így nehezen művelhető és trágyázható; ha rétjük nem volt, s ezért szénát távolról kellett szerezniük, vagy ha volt is, időnként árvíz vagy talajnedvesség lepte el és sasos, vizenyős stb. fű nőtt rajta; ha legelővel nem rendelkeztek, vagy ha mégis: szűk volt, vagy pedig áradásos, esetleg oly sovány, hogy a faluhatáron túl kellett bérelni, illetőleg a jószágot nyáron is a ház körül kényszerült tartani gazdája; ha malom sem helyben, sem a szomszédságban nem volt található, s azért messzire, esetleg alkalmatlan úton kellett őrletésre járni; ha szűke volt fának és nádnak, ami kivált szalmában szegény vidéken okozott komoly tüzelőgondot; ha piacot nem, vagy csak távolabb lehetett találni, s csak rossz, esetleg sok vámmal megterhelt úton volt elérhető; ha csak csekély vagy épp semmi kereseti lehetőség nem nyílt, akár igával, akár két kézzel, helyben, vagy közelben egyaránt; stb. Viszont a vallomásvevők a falubeliek előnyös helyzetének tudták be: a termékeny s a két igással is megművelhető szántóföldet; a jó szénát s bőven termő, a kétszer kaszálható rétet; ha a legelő kiváló volt s a növendék jószágnak is elegendő; a makkoltatási lehetőséget, kivált ha bőven adódott s a közelben, még inkább, ha a jobbágyok saját erdejében; az alkalmas és közeli itatóhelyet; ha tűzi s épületfa járt a jobbágynak, mégpedig a közelben; ha a község nádassal rendelkezett, ami különösen faizás hiányában esett latba; ha káposztás, zöldséges, gyümölcsös vagy komlóskertet bírtak, a belsőséghez csatlakozva vagy kint a földeken; ha jó bort termő szőlő volt a határban vagy legalább a közelben lehetett jól termő szőlőhegyet találni, s annak művelése kereseti lehetőséget nyújtott; kenderáztatók meglétét; malmot helyben vagy nem messze; mész- vagy szénégetési alkalmat, főképp városok szomszédságában; só, fa, réz fuvarozásának lehetőségét; felvevőpiacot a közelben; hajózható folyót a szomszédban, ebből adódó alkalmat kereskedésre s kézi vagy fogatos munkára a hajóknál vagy tutajoknál; hasznos manufaktúrák közelségét; ha a községnek magának is volt szántóföldje, rétje, szőlője, ha kocsmát, vásárt tartott; ha a dézsmálás nem volt szokásban ; és így tovább. Ahol e sokágú mondanivaló kellő hűséggel s részletességgel papírra tevődött, valósággal a paraszti élet eleven körképe tárul az olvasó elé, egy-egy jobbágy szántóföldi, kerti és szőlőművelésének, a rétnek s a legelőnek mennyiségi és minőségi jellemzőitől kezdve a követett földművelési rendszeren át a szegény embert földönfutó sorsra kényszerítő földesúri elnyomásig s az úrdolgában végzett munkák sok tarka változatáig. Ha e megnyilatkozások számszerű adatok rendszeres közlése dolgában nem is vehetik fel mindenben a versenyt más, összeírás jellegű forrásokkal, népi ízekkel teljes szemléletes leírásaik plasztikus jellemző ereje vitathatatlan. S ami ugyancsak említést érdemel: két évszázad távolságából is nem egyszer olyan ismeretanyagot hoznak felszínre, melynek jelentősége a falu mai problémáinak megoldása szempontjából sem közömbös. Az elmondottak után az úrbérrendezés alkalmával jegyzőkönyvbe vett paraszti megnyilatkozások rendkívüli forrásértéke nem szorul további bizonyításra. A lényegében paraszti eredet, az országot átfogó kiterjedés, az egységesítéstől még nem érintett múltba világítással párosult egyidejűség, nemkülönben a tárgyi sok-