Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - c) Tápiósáp vidéke

Prónay Gáborné földes aszonyom részin lakos örökös jobbágynak magamat nem ösmérem, hanem szabados személlynek. Datum in possessione Koka, die 16-ta mensis Mártii 1768. Kis György biró + Szabó Ferenc törvin biró + Varó István y + Pap György + László János + Galog Mátyás + Kozma Gáspár subnotarius m.p. [ Pecsét] Szecső (Tápiószecső) Lakott hely a török uralom utolsó idejében. Az 1680-as évek közepén pusztává lesz, de már 1689-re újjáéled. A Rákóczi-korban megint puszta egy ideig. 1715-ben 48 jobbágyot és 5 zsellért írnak itt össze. Az 1720-ban jegyzékbe vett 82 jobbágy közül 72-nek van (átlag 7,8 p. mérő gabonamag alá való) szántója, 5-nek irtásföldje, 73-nak kaszálója, 66-nak szőleje; legelőjük elegendő; a 2 vetőre osztott szántóföld 3 1/2-szeres termést ad közepes esztendőben. Az 1728-i összeírás megtorpanásra mutat: csak 61 jobbágyot említ, átlag 9,3 mérőnyi szántófölddel. 1760-ban a 3 elüljárón (és 3 cigányon, köztük 1 kovácson) kívül 2 taksafizető (1 molnár és 1 mészáros), továbbá 71 jobbágy és 8 zsellér szerepel (1—1 szabó-, illetőleg csizmadiamesterséget is folytat közülük); állatállományuk 166 jármos ökör, 115 ló, 150 fejős-és 6 meddő tehén, 45 gulyamarha, 4 méneses ló, 82 fejős juh, 55 sertés, 20 köpű méh; termett kenyérgabonájuk 1035, árpájuk 391, zabjuk 359 mérő, boruk 376 akó. 1 jobbágygazdaságra átlag 2,3 igásökör, illetőleg 3,9 vonóállat, 1 családfőre 6,3 számosállat és 12,8 mérő kenyérgabona jutott. — Földesura a hg. Esterházy család. 1. Urbárium felől mink semmit nem tudunk; nem is volt nékünk az mélt. földes uraság által ki adva. 2. Contractusunk is nincsen, nem is volt. Hanem még az atyáink idejében kezdődött és, miulta mink emlékezünk, folyamatban lévő szokás mellett előbbi mélt. földes urunknak esztendőnként censusban 165 fl-t és 90 d-t fizettünk. Az egész helyes jobágy 8 tyúkot, 30 tojást és minyájan egy akó vajat, 15 ludat attunk. Minden egész helyes jobágy őszi alá két nap esztendőnkint háromszor, tavaszi alá két nap szántott, két nap kaszált, kaszálást fel gyöjtötte,fel boglázta. Minyájan magunk szántása után termett őszi, tavaszi gabonát fel takarítottuk és ugy ezt, mint a szénát be hordottuk. Szekérrel, kocsival, gyalogul, az mikor kivontatott, mélt. akori földes urunknak élőnkbe adott munkáit el végeztük. Húsvétra, karácsonra ajándékul esztendőnként két borjut attunk. — Ez szerint adóztunk és robotoltunk emiitett mélt. urunk ideiben egész 1746-ik esztendőig, mellyben más mélt. földes uraság birodalma alá jutottunk ugyan, de előbbi adozásink és robottyaink mellett meghagyattunk. Egyedid az ajándék két borjúnak adásátul fel szabadittattunk. 1761-ik esztendőben penig mostani mélt. földes uraság konyhára való adózásiakat enyhítette és megkissebbitette, más adozásink és robottyaink mellett továbbá is meg maradván. Ezeket idővel szaporítottuk és ugy ez ideig esztendőnként tészük.