Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
II. A paraszti vallomások a forráskritika mérlegén
kérdések feltevése előtt, majd a válaszok rögzítésekor iparkodott elvenni a paraszti mondanivaló súlyából, majd pedig az úrbérrendezés végrehajtása során lehetőleg félretolni a vallomásokat, vagy annak révén, amit elhallgattak, visszafordítani őket a jobbágyok ellen. További, helyenként viszontagságos sorsuk azonban, ha olykor le is von hatásuk, mozdító erejük súlyából, dokumentatív értéküket nem csorbítja. Mindenesetre kritikával kell belőlük kezelni azokat a közléseket, melyek a paraszti birtokállományra vonatkoznak; sokkal kevésbé a földesúri elnyomással és kizsákmányolással kapcsolatos s a többi megnyilatkozásokat. De nem csupán az teszi nagyértékűvé az úrbérrendezés nyitányaként elhangzott paraszti vallomásokat, hogy a nép köréből erednek, s ezzel összefüggő nagyfokú megbízhatóságuk jelentős súllyal esik latba a kútfőkritika mérlegén. Ugyancsak külön hangsúlyt érdemel, hogy forrásunknak területi korlátozottság korántsem szab szűk szemhatárokat. Alapegységeit, igaz, egy-egy parasztközösség alkotja, tehát valóban a kézzelfogható részadottságokba bocsátja gyökérszálait; de az egyes helységek nem maradnak magukra: közös problémákkal bajlódó megnyilatkozások sorakoznak itt nagyobb, táji, sőt országos együttesbe, hiszen a feltett kilenc úrbéri kérdőpontra adott jobbágyválaszokat faluról-falura haladva, országszerte kivették s feljegyezték. így e vallomások, mélyen a konkrét helyi valóság talajába ágyazottan, mégis nagyobb területet átfogó, egyedi különbségeket átívelő s az általánosan jellemző vonások kidomborítására alkalmas boltozatnak alkotják teherbíró alapköveit. Időben, úgy tetszik, szűkebbre szabott forrásunk mondanivalója, hiszen egy időpontban, közel két évszázaddal ezelőtt keletkezett szövegeket foglal magába. Lényeges azonban, hogy az állami beavatkozás kezdő idejéről van szó, amikor még a felülről megindult szabályozás és egységesítés nem lépett életbe. így a paraszti vallomásokból még tarka változatossággal bomolhatott ki a hagyományokra épülő fejlődésnek sok olyan eleme, melyek azután nivellálódtak, összemosódtak az úrbérrendezés következtében. Egyébként az a körülmény, hogy e paraszti vallomások országszerte néhány év leforgása alatt rögzítődtek, természetesen szükséges feltétele is a szélesebbkörű összehasonlításnak : nagyobb területet átfogó egységes időmetszet megvonására megbízható alapot csak közel egykorú adatok nyújthatnak. A keletkezés egy időponthoz kötöttsége azonban még nem jelent annyit, hogy egysíkú időben a tartalom is. A falvak véneinek megnyilatkozásaiból valójában messzeható távlat nyílik visszafelé : fénykévéjük számos ponton a múlt homályába hatol hosszú évtizedeken át, nem egyszer a község újjátelepüléséig, a török időkig vagy a község életére kiható más sorsdöntő fordulatig. S ennek révén a fejlődés nem egy jelentős folyamata, törvényszerű tendenciája bontakozik elő, köztük a közös birtoklásnak és gazdálkodásnak olyan múltbeli vonatkozásai, melyek tovább alakulva, parasztságunk mai életében találják meg jövőbe vezető folytatásukat. Első pillantásra úgy látszik: tárgy dolgában is csak egyoldalú kép rajzolódhat ki e forrás szövegéből, hisz a szóban forgó kilenc kérdést az úrbéres kapcsolat rendezése alkalmával intézték a falvak népéhez, s azok ehhez képest az uraság és a jobbágyok viszonyát firtatták — azaz tulajdonképpen társadalmi vonatkozásokat. Tudnivaló azonban, hogy a földesúri hatalom, kivált ebben az időben, repkény módjára körülfonta a paraszti élet fájának szinte minden ágát-bogát. És ha maga a kilenc kérdés látszólag nem fogta is át a jobbágy-helyzet egészét, a végrehajtási
