Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - c) Tápiósáp vidéke
nehezebb szántás vagyon, harmadfél'napp ; második szántásnak alkalmatosságával 2 napot, harmadik szántásnak ideivel 2 J/2 napot vetésével edgyütt és ugarlásá val 100 töltünk. A tavaszvetésit] egy napi 101 szántásban tévén, az alá két napot szántunk. Ezekben teremnyi szokott gabonát minden cselédestül edgy nap föl arattyuk és kévében köttyük. Az tavaszit edgy nap le kaszáilyuk, őszivel edgyütt edgy nap bé hordgyuk. Szőleje lévén határunkban uraságunknak, az metzzése és döntése pénzért tétetik, az többi munkánk pediglen robottbúl. És az ollyas munkáknak alkalmatosságával minden munkának idein tek. Laczkovics ur részére 2 napot dolgozunk, néhai Sőtér Gábor úr maradéki részekre pediglen (minthogy két annyi szőlejek vagyon) négy nap. Esztendő által télnek idein ugy egész, mint fél helyes gazda és seller is helységünk határában lévő erdőben tek. Laczkovics úr számára 2 öli fát, néhai Sőtér Gábor úr maradékinak számára pediglen 4 eöl fát vágván, az itten lévő földes uraságnak udvarába bé hordgyuk. Tülünk egy mértföldnyire lévén, Boldog-Káta nevü pusztát kaszállásnak idein 3 napp kaszálván, áztat föl gyűittyük és ugyan ottan kazalba rakván bé hordgyuk. A midőn árrosa találkozik az uraság gabonájának, áztat Pestre hajóra egy fordulással, a midőn nagyon bősége vagyon, 2 fordulással bé viszszük. Ezen kivül teszünk az udvar körül holmi approlékos munkákat : úgymint garádoknak és sövényeknek igazétásat. Nem külömben télnek idein trágyák hordását és szőlőkben való karónak vágását és több effélét. De ezek aprólékosak lévén, bizonyos napi számát nem tudgyuk, minthogy ekkoráig az illyenesseknek szabott napjai nem voltak. Mindennemű marhás munkákat pediglen edgykoráig ff] annyi számú marhával tettünk, amennyi tülünk ki telhetett, sőt a midőn gyöngébb erőben voltak marháink, tek. uraságunk, láttván erőtlenségit marháinknak, hogy azokban károkat ne szenvedgyünk, két-három helyessel öszve fogatott. 7. Ekkoráig mindenkoron határunkban termett őszi és tavaszi gabonából, borból, bárányból, méhbűl, kukoriczából, kenderbűi, dohányból, káposztából tizedet [!] adtunk. E szerént más helységünk is ezen nemes Pest vármegyéiben], mellyek nem curialisak, kilenczedet szoktak adni. Adóinkat már föllül meg mondottuk. Ajándékokat nem adunk sem pénzben, sem más termésekben. 8. Puszta ház helyeink nincsenek. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Szántai János, Sáp helységnek fő bírája -4Coram me Mathia Szabó, loci eiusdem jurato notario m.p. [Pecsét ] Tápiósüly A török hódoltság utolsó idejében még adózó község. A visszafoglaló háborúban elpusztul, de már 1689-ben újra népes. A Rákóczi korban ismét lakatlan egy időre. 1715-ből 25 jobbágy- és 5 zsellér-lakosa ismeretes. 1720-ból 1 paraszttelken ülő nemes és 38 jobbágy; szántóföldje valamennyinek van (2 nyomásban átlag 12,0 p. mérő gabonamag alá való), a szőlőhegyen, melynek beültetése folytatódik, szőleje 26-nak, rétjük csak pusztán; főképp Oszlár és Szentistván pusztán legeltetnek, mert saját határuk erre kevés ; az elvetett mag három és félszeresen térül vissza közepes esztendőben. Az 1728-i országos összeírásból számottevő fejlődés látszik: 44 jobbágyot és 16 zsellért nevez meg, annyi szántófölddel, 0 Nyilván elírás (boronálás helyett). 1 A „napi" szó fölösleges.
