Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - b) Gödöllői dombság
mésébül; más helly eken, kik nem curiálisok, ezen nemes vármegyében tizedet és kilenczedet szoktak adni. Az adó fizetésünket már fönt megjelentettük. Ajándékot semminémít titulus alatt soha sem attunk, nem is praetendáltatik tőlünk. Diaetalis taxát vagy mennyegzői s egyébb másutt szokott ajándékot sem attunk ekoráig. Sőt dicsekednünk kölletik mélt. uraságunktól [!], hogy akár mely szükségünkben és kivált terméketlenség üdőjében gabonával, mindenkor csak új fejében és nem pénzért, minden interes avagy annak fejében teendő szolgálat nélkül segítettünk. Sőt szükség üdéjében egész kaszálás alatt robotunkban maga kenyerén tartott bennünket, mellyet tavali esztendőben is tapasztaltunk ; azonfelül heti soros robottban lévőknek is hetenként hol két kenyeret, hol 3 garast parancsolt az mélt. uraságh. Némellyek közülünk majd 20 esztendőiül fogva marhára kész pénzen segitettvén, most is tartozunk az uraságnak ezen városunkbul 119 ft-okkal és 20 pénzekkel. 8. Istennek hála, puszta ház helly nincsen varasunkban. Urunk birodalma inkáb meg szaporított bennünket, mert ha új jobbágy szálltatik, vagy a régieknek is ha romlandó az háza és ujat akar mór-téglábúl építeni, annak a fa ingyen adatik, és azon kivül 10 ft-al és 10 kila búzával ajándékul segéttetik az uraságh által. 9. Az régieknek maradéki, kiknek elei török üdőjében is itt laktak, örökösök vagyunk. De azok is, kik már ezen uraságh alatt szaporottak, örökösöknek tartatnak. Thótt György, Gödöllő mező varasnak fő bírája, p.m. Coram me Paulo Buriss, preattacti oppidi iura to notario m. p. [ Pecsét] Domony A török uralom utolsó idejében már pusztán áll; 1696-tól éled újjá. 1715-ben 12 jobbágyot és 3 zsellért írnak itt össze. 1720-ban 18 jobbágyot, akik közül 1 l-nek van szántóföldje (átlagban 11,4 p. mérőnyi), ugyanannyinak rétje; legelőjük nincs elég a határban, másutt is kell bérelnük; szőlőt 1719-ben kezdtek ültetni. A szántóföld 2 nyomásra oszlik, s az elvetett magért háromszorosan fizet. 1728-ból már 18 jobbágy-, 12 házas és 3 hazátlan zsellér-lakója ismeretes; 1 családfőre ekkor 6,5 p. mérő szántóföld esik. A lakosság gyarapodása a következő évtizedekben is jelentős, anyagi erőforrásaié azonban kevésbé. Az 1760-i adóösszeírás, a 3 elüljárót megnevezve, a következő számszerű adatokat közli: 12 taksafizető (köztük 1 mészáros, 1 kovács, 4 molnár, 1 kocsmáros, 2 zsidó pálinkafőző, 1 kiskereskedő, 1 libertinus), azután 57 jobbágy és 10 zsellér, akik sorában 1 posztóműves, 2 szűrszabó, 1 szűcs és 3 csizmadia található; 64 igásökör, 116 hámos ló, 71 fejős- és 5 meddő tehén, 48 gulyamarha, 10 ménesbeli ló, 37 fejős juh, 66 sertés; kenyérgabona 556, árpa 208, zab 164 mérő, bor 102 akó, végül 18 pálinkafőző katlan. 1 jobbágyháztartásra 1,1 igásökröt, illetőleg 3,0 vonóállatot, 1 családfőre mindössze 4,2 számosállatot és 7,0 p. mérő kenyérgabonát lehetett számítani átlagosan. — Földesúr: a Kandó család. 1. Urbáriumunk nincsen, és nem is emléttyük, hogy valaha helységünknek urbáriuma lett volna. 2. Lehett már 50 esztendeje, hogy az mostani adóinkat bé vett usus és szokás szerint (a mint alább következik) álandóképpen füzettyük. —• Annak előtte pedig contractus mellett lévén néhai tek., nemzetes és vitézleö Kandó Istvány ur ideiben, azon időben contractus mellett voltunk, s mi illeti adónkat, áztat akkoriban is olly módon, mint mostan füzettük, egyedül robottánk kevessebb volt, mivel akkoriban helységünk szálétattván és egy urunk lévén, annyira robottában nem applicáltathaitunk azon okbúl is, mivel az meg nevezett akkorbéli földes
