Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - b) Gödöllői dombság
CINKOTA — NAGYTARCSA 155 tyük és edgy nap bé hordgyuk. Határunkban szödeje lévén földes aszszonyunknak, s [!] abban metzésnek alkalmatosságával edgy napot töltünk; úgy nem külömben minden kapállásnak idein, ugy kötözéskor is edgy napot abban dolgozunk. Edgy darab kukoriczás földgye lévén földes-aszszonyunknak, azt esztendő által háromszor kapálván, minden kapállásnak alkalmatosságával edgy nap kapáilyuk s ottan termett kukoriczát is három-négy szekéren bé hordgyuk. Három veteményes kertye lévén földes aszszonyunknak, azokban esztendő által egész ház helyes, úgy fél helyes és gyalog is 4 napot dolgozik. Lent és kendert földesaszszonyunk számára esztendőnként nyővén, edgy napot mind lendítek [!], mind kendernek nyövésiben töltünk, áztat annyi napon által az feleségeink ki tilollyák és meg héhelik, a kész kendert pedighlen 14—15 nap alatt meg fonnyák. Nemes Neográd vármegyében Pencz nevezetű helységben földess-aszszonyunknak erdeje lévén, abban az gyalogok némelly esztendőben 8 öli fát, némellyben pediglen 12 öli fát edgy-edgy gyalog vágván, áztat az egész és fél helyessek itthon lévő földes-aszszonyunknak residentialis házához hordgyuk és annak hordásában 4 napot töltünk, s ollykor 8 napot is. Földes-aszszonyunk Pesten tartózkodván, számára fát, szénát és más afféle szükséges alapotokat hordván, az ollyatén fuvarozásiban] edgy egész ház helyesre fél esztendő által 2—3 ut kerüli. Föllül emiétett Pencz nevezetű helységnek határában földes-aszszonyunknak szőleje lévén, abban szüreti alkalmatosságnak ideiben az egész helységünkbül 15 s ollykor 16 szedőt adván, áztat 2 nap alatt meg szedgyük, és a termésit három szekéren itten lévő házához földes aszszonyunknak hozzuk. Ezeken kivül holmi apprólékos igazétásokat és 81 a földes-aszszonyunk udvara körüli, kertyeinek gáttyai, úgy istállóknak és más épületeknek födele körül teszünk; de az ollyasokra minnyájan ki nem menvén, és csak 10, ollykor 20, több és kevessebb ember menvén, azoknak bizonyos napi-számát nem tudgyuk, minthogy ekkoráig az ollyasoknak szabott napja nem voltt. 7. Ekkoráig szőlő-hegyünkben termett borból hetedet, őszi, tavaszi gabonából, báránybúi, kukoriczából, tökbűi, káposztábúl, mákbúi, babbúi és kerék-répábúl kilenczedet adtunk. Kenderbűi, minthogy fonyást teszünk, désmát ekkoráig nem adtunk. Ez szerént más helységek is a gabonábúl, mellyek nem curialisak, tudtunkra a kilenczedet adgyák. Adóinkat már föllül meg mondottuk. Ajándékul esztendő által karácsony ünnepére edgy bor jut szoktunk adni. Ezen kivül pediglen sem pénzben, sem más termésben semminemű ajándékot nem adunk. 8. Semmi puszta ház-helyünk nincsen. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Szlanko János, Czinkota hellységhnek fő bírája + Coram me Paulo Chrisztér, loci eiusdem iurato notario m. p. [ Pecsét] Csik-Tarcsa (Nagytarcsa) A törökkor végén adózó helység. A felszabadító háborúban pusztává lesz, s csak 1699ben vetnek ki rá adót ismét. A Rákóczi-szabadságharcban egy időre újból elpusztul. 1715-ből 17 lakosa ismeretes (16 jobbágy, 1 zsellér); 1720-ból 25 jobbágy, akik közül 23-nak van szántóföldje (egyre-egyre átlag 11,1 p. mérő alá való jut), 24-nek rétje; legelőjük elég; a szőlőültetés még csak a kezdet kezdetén tart. A két vetőre osztott szántóföld háromszoros termést ad. 1728-ban 27 jobbágyot, 6 zsellért és 1 mesterembert írnak itt Értsd: is.
