Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - b) Gödöllői dombság
Ajándékokat semminemű titulus alatt soha sem adtunk, nem is pr ae tendált at ik tülünk. Diaetalis taxát vagy mennyegzői s egyébb másutt szokot ajándékot sem attunk ekoráig. Sőt dicsekednünk köl mélt. uraságunkkal, hogy akarmelly szükségeinkben és kiváltt terméketlenség üdéjében gabonával mindenkor tsak új fejében és nem pénzért, minden interes vagy annak fejében teendő szolgálat nélkül segéltetünk. Ugyan szükség üdőjében kaszálás alatt robottankban kenyeret adott, mellyet kivált tavali esztendőben tapasztaltunk ; azon kivül heti soros robottban lévő gyalogoknak is, mikor meg szorulnak, hol 2 kenyeret, hol 3 garast adni parancsolt mélt. uraságunk. Ehez járult, hogy némellyek közülünk már számos esztendőtűi fogva marhára való kész pénzen és hitelben adott marhákkal és lovakkal segéltetvén, most is tartozunk az mélt. uraságnak ezen hellységbül 131 ft-okkal és 37 1 j2 pénzekkel; az egész kösségh 18 pedig hasonló képpen lovakkért 88 ft-okkal. Határunk nagy villongásba vala; azt maga költségén el igazétotta az mélt. uraságh. 8. Elégh volt 79 mult pestisben 1738-ik esztendőben, mert akkor ezen hellységnek lakossi annyira ki holtak, hogy harmad része sem maradott életben. Az ólta szaporétott a mélt. uraságh bennünket annyira, hogy, Istennek hála, puszta ház helly nincsen hellységünkbe, mivel jövevényeknek 3 esztendeig való szabadsagok s a mellett, ha üji jobbágy szállitatik, vagy a régieknek is, ha romlandó az háza és sorban nem áll, s ujat akar mór téglából vagy vertt földbűi építeni, annak a fa ingyen adattatik, és azon kivül 6 ft-al és 6 kila búzával ajándékul segéltetik a mélt. uraság által. 9. Már mindegy 40 esztendeje urunk birodalmának ; minnyájan, mind régiek, mind azok, kik már ezen mélt. uraság alatt szaporottak, örökös jobbágyok vagyunk. Csömer helségnek feő bírája, Krisan János + Coram me notario Andrea Vadovics m. p. [ Pecsét] Czinkota A török korszak utolsó idejében még lakott hely, de a felszabadító háborúban úgy elpusztul, hogy csak 1701-re éled újjá. A Rákóczi-szabadságharc alatt egy időre újból néptelenné válik. 1715-ben az országos összeírás szerint 15 jobbágy lakja; 1720-ban már 37, ez utóbbiak közül 32 birtokol szántóföldet (egyre átlag 12,0 mérőnyi jut), 31 rétet; legelőjük elég; szőlőt még éppen csak kezdtek telepíteni. A 2 nyomásban művelt szántóföldbe vetett mag közepes évben három és félszeresen térült vissza. 1728-ban a szántóföld már 3 nyomásra oszlott, úgy azonban — mint az alábbiak ból kitűnik —, hogy őszit, tavaszit továbbra is ugyanabba a nyomásba vetettek, tehát mindig 1 állt művelés alatt, 2 pihent; ekkor 35 jobbágyot és 13 zsellért írtak itt össze, s 1 háztartásra 10,0 p. mérő szántóföldet lehetett számítani. A továbbfejlődés üteme elég vontatott: egy emberöltővel később, 1760-ban, az adóösszeírás a 3 elüljárón kívül 4 taksafizetőt (1—1 mészárost, kovácsot, molnárt és kocsmárost), azután 53 jobbágyot és 2 zsellért (köztük 1 csizmadiát) tartott nyilván; volt összesen 157 igásökrük, 155 hámos lovuk, 187 fejőstehenük, 47 gulyabeli marhájuk, 1 ménesbeli lovuk, 250 fejős juhuk, 44 sertésük, 13 köpű méhük; őszi gabonájuk 1482, árpájuk 665, zabjuk 503 p. mérő, boruk 17 akó, végül 5 pálinkaégető üstjük. Átlagban 1 jobbágygazdaságra 3 igásökör, illetőleg 5,8 vonóállat jutott, 1 családfőre általában 9,9 számosállat és 25,1 p. mérő kenyérgabona. — Földesúr: özv. Beniczky Tamásné. 78 Előbb az egyes gazdák tartozását összegezi, azután magáét a községét adja meg, mely eszerint előfogat-adásra az egyes jobbágyoktól függetlenül is tartott lovakat. 79 Ti. puszta telekből.
