Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - a) Cserhát-vidék
Mellynek minden ugarlását és forgatását, mivel kevessen vagyunk, 3 nap, harmadik szántását pedig vettésével edgyütt 4 nap alatt annyi marhával, a mennyivel magunknak dolgozunk, szoktuk elvégezni a jó üdőben ; és az őszit, mikor egész cselédestül ki megyünk, 2 nap alatt le arattyuk, tavaszit egy nap alatt le kaszáilyuk és 2 nap alatt mind a két rendbélit bé hordgyuk. Hozzánk közöl lévő Megyerke nevű pusztának határjában lévő réttyeit az mélt. uraságnak 3 nap alatt szoktuk kaszálni, ottan termett szénát fölgyöiteni és Gedellőre hordani. Az oda való menetelünk és visza jövetelünk semmi robottunkban nem számláltatott, mivel az robottnak szabott napjai nincsenek. Megyerkei erdőben némely esztendőben 100, némellyben 120 öli fát szoktunk vágni és rész szerint mácsai pálinka házhoz és tégla égető kemenczéhez hordani. Zsidai 50 határban lévő mélt. uraságit szellőjének harmad részit, minden munkáját egy-egy nap, mivellyük. Ezen kivül oly rend tartása vagyon az mélt. uraságnak, hogy szükségéhez képpest az uraság munkáinak minden dominiumbéli hellységbül s a szerint magunktól is egy héti soros szekér annyi marhával, a mint a gazdának tetzik, s azon kivül gyalog munkára az hellységnek ereihez képpest a proportione két, leg felly ebb 3 ember is rendeltetik, a kik csak 3 nap szolgálnak és minden negyedik nap mások által föl váltatnak; és a még azon munkák tartanak, ezek szokták az uj épületekhez szükséges materiálékat, ugy a várban^ 1 , sör-házban, tégla és mész kemenczében eöll fát hordani s egyébb szükségesekre is appl icáitat ni, a gyalogok pedig kivált t a kertek mi ve lésére és fa vágására rendeltetni. Ezen héti sorok egész esztendőben tizen négyszer jutnak egy gazdára. — Az Hlyen héti soros munkán kivül pediglen a ínéit, uraságnak szükségéhez képpest egy némely fuvarozásokat is hol több, hol kevessebb napok által teszünk, mellyeknek bizonyos napi számjokat, minthogy bizonyos urbáriumunk ekoráig nem volt, nem tudgyuk. 7. Valamint más helyeken ezen nemes vármegyében, ugy mi is magunk határában minden né mű akár bor, akár gabona termésbűi kilenczedet és tizedet szoktunk adni. Az adó fizetésünket már fönt meg jelentettük. Ajándékokat semminemű titulus alatt soha sem attunk, nem is praetendáltatik tűlünk. Diaetalis taxát vagy menyegzői s egyébb, másutt szokott ajándékot sem attunk ekoráig. Sőt dicsekednünk köllötik mélt. uraságunkkal, hogy akár melly szükségeinkben és kivált terméketlenség idejében gabonával, mindenkor tsak új fejében és nem pénzért, minden interess avagy annak fejében teendő szolgálat nélkül segéttetünk. Ehez járul, hogy szükség idejében a gyalogoknak kenyeret szoktak adni, kaszáláskor és heti soros szolgálatban lévőknek. Azoknak pedig, kik bivalyok mellet héti sor idejében szolgálnak, néha 3 garast is parancsolt mélt. uraságunk. Némellyek kezülünk már számos esztendőktűi fogva marhára kész pénzel és hitelben adott marhával segittetvén, most is tartozunk a mélt. uraságnak ezen hellységbül 75 ft-okkal. 8. Puszta ház helly nincsen hellységünkben. 9. Minthogy gróff Kohárinak örökös jobbágyi voltunk, mostani mélt. uraság alatt is azoknak tartyuk magunkat. Kis Újfalui helségnek fű bírája Jónás György [ + ] Coram me Paulo Jónás, eiusdem loci iurato notario m. p. [Pecsét ] Mácsa (Galgamácsa) A törökkor utolsó idejében lakott hely. A felszabadító háborúban pusztává lesz, s csak 1695-ben van ismét adóztatható népessége. 1715-ben 16 jobbágyot és 6 zsellért írtak itt össze. 1720-ban 27 jobbágyot, akik közül 24-nek volt szántóföldje (egyre-egyre 15,6 p. Vácegres, ld. alább 135. 1. A gödöllői kastélyt érti.
