Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)

A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - a) Cserhát-vidék

ban lévő mélt. uraságunknak erdeiben esztendőnként 95 1 /2 eöll fát vágunk, és azt Váczra az mélt. uraságunk kertyében, midőn alkalmas ideit láttyuk, esztendő által hordgyuk. Ezen kivül helységünkben lévő uraság pálinka égető házához is szükséges fát, esztendő által hol 20, hol 30 öli fát, vágunk, és azt is annak előtte Váczra administráltuk, de most magunk könnyebbségére való nézve az itten való mélt. uraság pálinka-házához administrálylyuk. — Hozzánk közel lévő mélt. uraságunknak Penczi pusztáján egy darab rétit másfél nap kaszáilyuk, s áztat föl gyüjttvén, Váczra hordgyuk. Szüreti alkalmatossággal contractusunk szerént 20 szedő gyermeket avagy azok helyett 10 alkalmatos szedőt, meg lett embereket adunk, a kik is 6 napp szokták azon szedést tenni. Nem külömben annyi száma gyermekeket avagy alkalmatos férj'fiakat komló-szedésre esztendő által egyszer adunk, a kik 4 napp a komló-szedést teszik. — Ezen kivül nem annyira kötelességbül, mind magunk eönnön jó voltábul contractusunkhoz képest Nagyszáli pusztárul Váczra, az uj templomnak építésére esztendő által közönségessen 9 öli követ (mellyet az mélt. uraság más külsőkkel vágattatott) szoktunk hozni. — Ezeken kivül a midőnn uraságunk korcsmája helységünkben folly, ell fogyván a bor, azt Váczról füzetes nélkül, contractus mellett hordgyuk. 7. Emlékezetünktűi fogvást mindenkor őszi és tavaszi gabonából, borbúi, báránybúi, méhbűl, dohány búi kilenczedet szoktunk adni; a szerint más helységek is ezen nemes vármegyében, mellyek nem curialisok, az kilenczedet szokták adni. Adóinkat már föllül meg mondottuk. Ajándékot sem pénzben, sem termésekben nem adunk. 8. Puszta ház-helyeink nincsenek. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Püspök-Hatvani helységnek fő bírája, Pásztor János + Coram me Josepho Rozsa, iurato loci eiusdem notario m.p. [Pecsét ] Csővár 1683-ban még lakott, majd a visszafoglaló háborúban elpusztul, de 1690-ben újra népes. Curialis helység lévén, 1715-ben és 1720-ban nem írják össze. 1728-ban 29 jobbágyot és 5 zsellért számlálnak itt, 1 háztartásra átlagban jutó 11,9 p. mérőnyi szántófölddel. 1760. évi adatok: a 3 elüljárón kívül van 3 taksafizető (1 kovács, 1 molnár, 1 kocsmáros), azután 69 jobbágy és 4 zsellér, akik közül 1 a csizmadia, 1 a fazekas mesterségét is űzi ; 141 igásökör, 96 hámos ló, 82 fejőstehén, 32 gulyamarha, 1 méneses ló, 114 fejős juh, 122 sertés; termés mérőben, ill. akóban: kenyérgabona 1765, árpa 229, zab 311, bor 400; végül 13 pálinkafőző üst. 1 jobbágygazdaságra ekkor 2,0 jármos ökröt, illetőleg 3,4 igásállatot, 1 családfőre 5,2 számosállatot és 23,2 p. mérő kenyérgabonát lehetett átlagban számítani. (Egésztelkesnek az alábbiak szerint 1768 táján közepesen 147 p. mérő gabonája termett évenként.) —• Földesúr: az Egry, a Darvas és a Reviczky család. 1. Urbáriumunk nincsen, és nem is emléttyük, hogy valaha urbáriumunk lett volna. 2. Ekkoráig semmi contractusunk sem lévén se edgyik, se másik földes urunkkal, azért is mindennemű adóinkat és jobbágyi kötelességeinket az alább irtt mód szerént, régi bé vett usus és szokás szerint végzet tűk. 3. Egész helyessek esztendőn által adunk censusképpen 4 ft-ot, fél helyessek 2 ft-ot, sellérek, akiknek házuk vagyon, 1 ft 50 d-t, akiknek pedig házuk nincsen, 50 d-t. Culinárét egész helyes esztendő által ád tyúkot nr. 2, ludat 1, vajat iczét 1, tojást nr. 40; fél-helyes felénnyit, a seller vajat iczét felet, csirkét 1, tojást nr. 20. 4. Helységünk beneficiuma: 1) Vácztúl másfél mértföldnyire, Pestül pedig 5 mértföld-