Wellmann Imre: A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásaiak tökrében (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 3. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1967)
A parasztok vallomásai - I. A dombvidék helységei - a) Cserhát-vidék
lyes gazda másfél napot kaszád s három nap föl gyüittyük. - Edgy nyár által mélt. uraságnak edgy hajója Zebegény alul épületre szükséges köveket a Dunán hordván, azon hajóhoz egész nyár által közönségessen az helységünkbül 5 gyalog embert szoktunk adni, kik három nap az hajónál lévén, ismét mások által annyi számukkal föl váltattnak, melly hajót is minden héten kéttszer, ha alkalmatos idő engedi, három lóval Zebegény alul szokták föl vonyattnyi. Ezeken kivül téli időben szomszédságunkban lévő Gyada pusztának erdeiben mélt. uraságunk számára mind közönségessen 110 öli fát szoktunk vágni, melly öli fákbal edgy egész ház helyess gazdára 3 öli fának vágása jutt. Eztet pediglen közönségessen Váczra, a mélt. uraság kertyiben szoktuk hordónyi olly időben, a midőnn magunknak tettzik és reá érünk. Mind ezeken kivül, a midőnn kívántatik, az mélt. uraságnak edgy-két mértföldnyire tisztyeit viszszük, és midőn a gabona hajóra el adódik, áztat Vácz várassában lévő granariumbul az Dunára hor ágyuk, annyi marhán, amennyin kinek-kinek tett szik. Nem külömben a Duna mellékirül is való király désmát, a melly 2 hajón szokott jönni, a Duna party árul meg nevezett granariumokban Verőczei helységgel 7 edgyütt hordgyuk. Az illyes szekerezéseknek pediglen bizonyos napi számát nem tudgyuk, minthogy ekkoráig robottunknak szabott száma nem voltt, és ezen okbul menetelünk és viszsza jövetelünk is robottban nem számláltatott. 7. Emlékezetünkre ekkoráig őszi és tavaszi gabonóbul, borbul, báránybul, méhbül kilenczedet szoktunk adni mélt. uraságunknak, az kenderbül désmát nem adván, a helyett minden egész ház-helyes gazda két kilós 8 zsákot szokott adni. Melly kilenczedet gabonábul tudtunkra más helységek is olly módon szokták ki adni. Ajándékot mélt. uraságunknak nem szoktunk adni sem pénzben, sem pediglen más termésekben. 8. Edgy puszta házhely vagyon az helységünkben, mellynek gazdája feleségével edgyütt a multt télen ki halván és maga után tsak apró nevelettlen árvákat hagyván, ezen okbul ell pusztult. 9. Örökös jobbágyok vagyunk. Főbiró Organitó Jakab + és Seres Albert nótáriusa a helységnek, Kiss-Vácz. [ Pecsét ] Püspök-Vácz Vác város földesurai: a püspök és a káptalan által addig osztatlanul bírt terület 1742-í megosztása következtében önálló községként a püspökségnek jutott hétnyolcadrész. Az országos összeírások szerint az egész várost (a megosztás előtt) 1715-ben 151, 1720-ban 202 adózó családfő lakta. Az utóbbiak közül mindössze 14 volt kézműves (1 kovács, 1 lakatos, 1 kádár, 1 sörfőző; 2szabó, 3 varga; 1 ács, 1 kőműves; 1 fazekas; 1 ötvös, 1 festő), tehát Vác város-jellege még kevéssé mutatkozott; 118-nak volt szántóföldje (átlag 7,2 p. mérőnyi), mindössze l-nek kaszálója, a bővülő szőlőhegyen 158-nak szőleje; rétet egyébként Csörög pusztán s egyebütt szokott nekik kihasítani a földesúr, de szénát így is nagyobbrészt vásárolniuk kellett, mint ahogy a legelő szűkösségén is csak fűbér lefizetésével segíthettek ; a két nyomás közül is Csörög pusztára szorult az egyik, így termetté a szántóföld közepes évben az elvetett gabona két-háromszorosát. A fejlődés lendülete tovább folytatódott: nyolc év múlva már 125 kézművest, 299 jobbágyot és 3 zsellért írtak össze Vácon, s ekkor átlag 3,0 p. mérő vetőmag alá való szántóföld jutott 1 háztartásra. A megosztás után, az 1760-i adókivetéskor az 5 elüljárón kívül a következőkről adtak számot Püspök-Vácon: 20 taksafizető (8 molnár, 6 kocsmáros, 6 görög boltos), 504 jobbágy 7 Nógrádverőce. 8 Ti. 1—1 zsákot, melybe 2 kila gabona fér.
