Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után

20. Garrett kanalas sorvetőgépe 20. Garrettsche Löffeldrillmaschine teggé teszi... A mezőgazda nálunk, legnagyobb részben legalább, szerfölött ragaszkodik a régi, egyszerű eszközökhöz, ha még olly hiányosak is azok." Kley le szerint a négy keréken járó kombinált Garret t-vetőgéphez 3 ember és 3 erős ló kell. Egy ember vezette a lovakat, egy kellett a kormányrúdhoz, egy, aki hátul a csoroszlyasort rendben tartotta, utóbbi volt a „faros". A leírt vetőgép 6 hüvelyk legkisebb sortávolság mellett 15 sorosan is használható volt. 510 forint volt az ára. A tanácsos látott Hensman-féle vetőgépet is, 8 sorosat, két vetőládával, melyek közül egyik kanalas volt gabonafélék, a másik kefés herefélék vetésére. A két magládával felváltva vetettek. Áttételt a vetőtengelyhez nem a járókerekek adtak, hanem egy köztük elhelyezett külön kerék, így a járókerekekre tapadt földkolonc nem akadályozta a vetést. Volt olyan Hensman-vetőgép is, amely csak magot vetett rögzített sortávokra, ez egyszerűbb és olcsóbb volt. Kleyle szakvéleménye: „Bármi czélszerűek e gépek olly országban, melly a gépek gyártása- és használatában már annyira haladt, mint Anglia: a mi körülményeinkhez képest mégis jobbnak tartom egyelőre az egyszerűbb vetőgépek mellett maradni." Majd folytatta: „Én magam ezeket a vetőgépeket inkább a gépszerkesztők látványosságának tartom, és a magunk viszonyai közt nem tartom gyakorlati értékűnek." Utalt továbbá „az osztrák biroda7 A vetés gépesítése 97