Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után

A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után A társadalmi fejlődéssel szembenálló erők ideológiájára világot vet a lezajlott polgári forradalom utáni hivatalos magyarázat a mezőgazdaság: gépesítésének célját illetőleg. A Magyar Gazdasági Egyesület lapja, tehát a magyar birtokos osztály érdekképviseletének szócsöve, 1855-ben írta, hogy a mezőgazda azért alkalmaz gépeket, „mivel azok által magukat és dolgaikat az elemek hatalmától mentesíteni, gazdasági terveiknek az emberek szeszélyénél, a munkás osztály gyakori konokságánál és értetlenségénél biztosabb alapot szerezni kívántak".

1 A jobbágyfelszabadítás előtt a gépi vetés eredményessége nemcsak attól függött, hogy a jobbágy miként boldogult az újfajta szerszámokkal, gépekkel, hanem nagymértékben a jobbágyok és az uradalom viszonyától is. Az 1846-ban megjelent Anti-Ürbérváltság c. röpirat szerint a jobbágyparasztság „kárörömmel nézi kedvetlen munkájának sikertelenségét; elégedettebb, mikor valamit ronthat, mint ha javíthat".

2 A jobbágyfelszabadítás után viszont, ha a volt jobbágy nem ment el napszámba egykori földesurához, azt „a nép malitiosus renyheségévé" általánosították, mert — így érveltek — „népünk inkább a napon fekszik, s máléval, sőt gyakran napsugárral táplálkozik, mintsem egykoriföldesurának pénzért dolgozni menjen". Ezért „a gazdasági egylet... fő teendői egyikéül tűzte ki oda működni, hogy a gépek használata körülményeink igénylete szerint hazai gazdaságunkba is felvétessék".

3 A hatalom birtokosai és exponenseik tehát volt jobbágyaik ellen az osztályharc új fegyvereiként vonultatták fel a gépeket. Ennek jelensége volt az is, ahogyan Petrovics Ignác koltai (Komárom m.) birtokos, akinek ugyan mindössze 47I/2 hold szántóból, 32 hold erdőből, 3 hold rétből állt a gazdasága, mégis „beállván a külső munka tavasszal, a kóduló s csavargó, izmos tótokat Petrovics úr le szokta tartóztatni, s ezek csekély fizetés és tartás mel1 GL 1855. febr. 1. 52. 2 A Lipcsében nyomtatott röpiratot idézi Éber Ernő: A magyar állattenyésztés, története. Bpest 1961. 113. 3 GL 1855. febr. 1. 52.