Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

sem a rendelőre váró gyáraknak, sem a gépekre váró földbirtoknak nem állt rendelkezésére a szükséges tőke. A földesurak sorra létesítettek birtokaikon jobbágy erőre berendezett, egy-egy jobb kovácsműhely köré szervezett fabrikákat, mint a Schönborn-uradalom Munkácson, a Koburg hercegi uradalom Pohorellán stb.

114 József nádor alcsuti birtokán az idő tájt 50 féle eszköz és gép volt használatban, ezek között voltak Hohenheimban készült és az uradalom gépműhelyében gyártott repcevetőgépek.

115 Nagyobb méretűén azok az uradalmak tudtak szerszám- és gépgyártásra berendezkedni, amelyeknek gazdái a bécsi udvarhoz vagy a pénzpiac bécsi, hatalmasságaihoz kellő kapcsolatokat tudtak sorompóba állítani. Ezek természetesen a nagyuradalmak voltak. A közép- és kisebb birtok lemaradt a jobb szerszámmal, termelékenyebb géppel való ellátottság induló versenyében, ki volt szolgáltatva a nagyuradalmi műhelyek kapacitás-viszonyainak és ár-igényének vagy a külföldi gyárak ügynökeinek. Még a keszthelyi Festetics-uradalom is igyekezett saját háztáján lemásoltatni a gazdaságban több példányban szükséges gépeket. Egy 1844-ben kelt birtokigazgatási utasítás úgy szólt, hogy „a Pesten vásárolt gabonaszóró Machina ide Keszthelyre meghozatván, egy részről feladatik, hogy ... a pestihez mindenben hasonló gép' készítése eránt itteni mesteremberekkel egyezkedjék és ki azt olcsóbbért előállítani készséges leend, azzal csináltasson, hármat."

116 Falusi mesterember készített a tatai Eszterházy-uradalom részére 1845-ben olyan repcevetőgépet, amit kapálásra, töltögetésre is tudtak használni.

117 Általában „hol a gazdaság már nagyobb míveltségre jutott, ott a repcze-sormívelés lévén napirenden, vetése is nem szórva, hanem sorban történik".

118 Nagyrészben a gépi sorvetés tette lehetővé, hogy a repcetermesztés Magyarországon néhány év alatt volumenében többszörösére emelkedett: az 1835től 1843-ig terjedő 8 év átlagtermése 1845-ben megkétszereződött, 1846ban négyszeresére ugrott fel.

119 Sokkal lassabban igazodott a fejlődés vonalába a pannonhalmi főapátsági uradalom. Amikor ölbei ispánsága 1830-ban kérte a faekék egy részének vasekékre való kicserélését, a központi direkció vasekék beszerzését még korainak találta. 1844-ben a tiszti utasítások még csak mérlegelés tárgyává teendőnek minősítették a kérdést, hogy milyen gazdasági gépeket kellene beszerezni. Az első szecskavágó 1842-ben került az uradalomba, abból is csak egy példány próbára a szentmártoni gazdaságba. Bár a birtok szántóterületének 52%-a szemes gabonával volt bevetve, vetőgépnek ebben az időben még híre-hamva sem 114 Gellért Mór: A magyar ipar úttörői. Bpest 1887. 62. — Matlekovics Sándor: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota... Bpest 1896. II. 455. m Török, János: Alcsuth gazdasági tekintetben. Buda 1841. 116 OL, Festetics ltár, C. Birtokigazgatás VII. utasítások 1075. cs. 138. 117 Szabad György: A tatai és gesztesi uradalom... Bpest 1957. 73. jzet. 118 MG 1842. aug. 11. Toldalék. 119 Egy jószágismertetésből. GL 1851. 5. sz. 106.