Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

korolják; melly a magvakat egyenlőbben hullatja el, s nagy mag kémélést eszközöl, de minthogy ezek igen költségesek, igazíttatások csak ahoz értő mesteremberek által történhetik, kevésbé alkalmaztatnak a kiterjedtebb gazdaságoknál, a kisebb gazdák pedig költséges voltuk miatt kerülik a velevaló élést."

103 Burger János, a klagenfurti gazdasági líceum professzora,, maga is mintagazda, Magyarországon hosszasan tanulmányozta a kukoricatermesztést. Élete főművében a „vető erőművek" kérdésével is foglalkozott, és arra a konklúzióra jutott, hogy azok kezelése, vezetése, a vetés megfelelő szabályozása annyi figyelmet, annyi műszaki érzéket igényel,, hogy a vetőgéptől, megítélése szerint, jó munkát csak akkor lehet várni, ha tulajdonosuk vagy a gazdatiszt maga kezeli azokat.

104 Ez és a nagyszámú hasonló vélemény mind túlzott volt, de hozzájárultak a vetőgép-szerkesztők munkájának inspirálásához. Amikor a Magyar Gazdasági Egyesület 1841-ben lapot indított, a beköszöntő vezércikk elemezte a hazai mezőgazdaság fejlődésének akadályait. Első helyen említette a gazdasági felszerelés elhanyagolt, igen sokszor hasznavehetetlen voltát és értelmes mesteremberek hiányát, ami jobbgazdasági eszközök beszerzését rendkívül megnehezítette. Az utak olyan rosszak voltak, hogy teherrel csak nyári szárazságban vagy téli fagybanlehetett azokon közlekedni, nyilván, tehát vetőgéppel sem volt könnyű a földekre kijárni. Ekkortájt már sztereotip panasz volt, hogy, főleg a nagyuradalmak környékén, a legnagyobb dologidőben semmi pénzért nem lehet napszámost kapni.

105 A munkaerőhiánnyal szemben „a szorgalmas gazdának nincs egyéb menedéke a jó gépek használatánál. De bezzeg hány ilyen gépet találhatunk hazánkban? ... Mi magunk nem tudunk készíteni, de talán azokat még használni sem ... A külföldiek drágák, s ha elromlana— nak (a mi elkerülhetetlen), ki igazítaná meg?"

106 A kisújszállási határban évről évre csak búzát, árpát, zabot, kölest és kukoricát termesztettek, ezeket egyszeri szántásba vetették, és aratásig feléje sem néztek, mert „ittena gazdálkodás sikere egyedül a kántortul függ, kinek hatalmában van esőért könyörögni vagy énekelni." Az ok: „temérdek munkás kéz vándorol ki Kunságból évenkint, egyaránt vándorol a nőnem a férjfi nemmel".. Szerszámok, gépek hiányára utal a panaszirat utolsó mondata: „újítani nem merünk . . . Engedjünk önállást nem csak egy hivatalnoknak, de egy mesterembernek is, meglássuk, csoda dolgokat mívélhetünk."

107 Kuliffay Vendel be akarta kapcsolni a közigazgatást, az iskolát is a mezőgazdasági gépekkel való bánás oktatásába, sőt 1839-ben megjelent. 103 Balásházy János: A háztartás és mezei gazdaság tudománya. Debrecen 1838.. II. 123. 104 Burger János: Mezei Gazdaság Kézikönyve. Kassa 1835. L 184. 105 A magyar gazda. MG 1841. júl. 1. 106 Gépek hiánya. MG 1841. aug. 8. 182. 107 Jezerniczky: Nagy Kunság gazdasági tekintetben. Ismertető 1841. júl. 27.