Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

II. A vetőgép megjelenése a feudális Magyarországon

földesurak idegenkedtek az új technikával járó kockázattól, a kísérletekhez szükséges eszköz és gépi felszerelés költségeitől. Pedig II. József éppen ettől várta az egész magyarországi mezőgazdaság fejlődését. 1785-ben leszögezte,

2 hogy „a mezőgazdasági termelés javítására kényszereszközöktől el kell tekinteni. Javított mezőgazdasági eszközök beszerzésétől és a parasztok közt való szétosztásától, mint azt javasolták, nem lehet . . . sokat várni. A földesurak járjanak elöl jó példával, használjanak jobb szerszámokat;, avagy elsősorban az állami birtokok mutassanak jó példát. Ha a nép látni fogja a jobb eredményt, maga sem fog újításoktól idegenkedni." A feudális termelés viszonyai között nem igazolódott II. József optimizmusa. Akadtak ugyan, akik az ösztönzésnek engedve a fejlődés irányában tettek kísérleteket, azok azonban egészében nem sokkal vitték előbbre a termeléstechnikát, jobbára elszigetelt eredmények maradtak. 1. Az első próbálkozások: Ercsi, Vác, Keszthely A jobbágy az ősi módon végzett munkát éppen csak hogy leszolgálta robotban az urasági földön, a magáéra alig jutott ideje, ereje, s nem is ösztönözte semmi a több körültekintést igénylő, újfajta munkára, új munkaeszközök kitapasztalására, földjének azokkal történő megművelésére. Pedig az ercsi uradalom példája megmutatta, hogy a szántóföldi termesztés ésszerűbb alapokra helyezése meghozza gyümölcsét. 1736. táján ott még összesen 5—6000 holdat kitevő két birtokrészért évi 90 forint, tehát holdanként kb. 1 krajcár bért fizettek. Egy mérő búza áráért 2 hold földet lehetett venni, egy mérő árpáért, zabért 1 holdat, egy marha után a legelőbér megfelelt 1 hold föld árának, egy jobb mént 78 hold föld árában adtak el.

3 Más lett a helyzet, amikor hat évtized múlva, 1795-ben báró Lilien József vette bérbe a Szapáry grófok ercsi birtokát. Az új bérlő a gazdálkodás új módszereit honosította meg. Az elsők közt tért át Magyarországon a nyomásos gazdálkodásról a vetésváltó rendszerre, ebben repce, lóhere, lucerna, burgonya, napraforgó termesztésére. Az addig egyedül szokásos faekék mellé vasekéket szerzett be, külföldről hozatott sorvetőgépeket. Csakhogy ,, a robotos jobbágyok nem voltak beállíthatók a racionalizált új üzembe", Lilien tehát „lehetőleg képzett mezőgazdasági munkásokat alkalmazott, akikkel szakmány vagy akkord munkában egyezett meg".

4 Az új termelési eszközök, gépek alkalmazása változást hozott a munkaszervezetben is. A figyelmesebb, pontosabb hozzáállást igénylő, az ösztönös beidegződés helyett 2 Eckhart F.: A bécsi udvar gazdaságpolitikája Magyarországon 1780—1815. Bpest 1958. 75. :; H. Ditz: Die ungarische Landwirtschaft. Leipzig 1867. 219. 4 Hóman—Szekfű: Magyar történet. Bpest 1936. V. 220.