Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

én kétlem, hogy bármiféle gép egy ügyes munkás kiszórását felülmúlhatná, bár elismerem, hogy a gépek az ügyetlen munkásokkal szemben nagy előnyben lehetnek."

110 Walberg leírt egy egykerekű, lófogatú szórvavetőgépet, amely tolókarok nélküli talicskához hasonlított, villás keréktengelye mélyebbre, magasabbra volt állítható. A Habsburg-birodalom tartományaiban is használták a XIX. század elején, ára a magmegtakarításból egy év alatt megtérült.

111 A szórvavetőgépnek a kézi vetéssel szemben előnye volt a gyorsabb munka: 25—30 m. holdat (1200 n.-öl) vetettek el vele naponta, kézi vető ennek kb. felét teljesítette, a sorvetőgépek annál is kevesebbet: 8—10 holdat. A szórvavetőgép könnyű volt, vonóerő igénye a sorvetőgépének felét alig érte el, és egy ember elég volt hozzá, míg a sorvetőhöz rendszerint két felnőtt és egy lóvezető gyerek kellett. Munkaerő szükséglet tekintetében mégis hátrányban volt a szórvavetőgép azáltal, hogy utána a magtakarást ekével vagy boronával külön kellett elvégezni.

112 A szórvavetőgép magmegtakarítása ugyan nem érte el a sor ve tógépekét, de a kézi vetéssel szemben a vetésnek ez a módja is 10—15%-kal csökkentette a vetőmagszükségletet. A szórvavetőgép a kézi vetéshez képest a termés mennyiségét nem befolyásolta, de a sorvetéshez viszonyítva a termés 15—20%-kal kevesebb volt szórvavetőgép után. Egyik fő előnye volt a gazdák szemében a szerkezet egyszerűsége és ennek megfelelően olcsóbb ára: 120—150 ft volt egy szórvavetőgép, a sorbavető háromannyiba került. A szórvavetőgép természetesen sokkal több magot szórt ki a szántásba, mint ahány növényt a terület gazdaságosan fel tudott nevelni. A földművelő ember már birtokában volt bizonyos növényélettani ismereteknek. Kiszámította, hogy ,,jól és hasznosan vetni annyit tesz, mint annyi magot a földbe elvetni, amennyi valóban szükséges . . . Egy búzaszem, ha jó földbe vettetett, és kikelt, gyökereivel, leveleivel, kalászaival együtt hat • szegeletű hüvelykeket, következésképpen 24 búzaszemek egy • lábnyomot foglalnak el; mihelyst tehát az illyen egy • lábnyomra 24 szemeknél többek esnek, azok szükségtelenek fognak lenni és haszontalanok."

113 A Magyar Kalendárium., amelynek szerkesztője ezeket a sorokat leírta, 1796-ban, a sorművelés nemzetközi vitáinak esztendeiben még nem tesz említést vetőgépről. A Magyar Újság így elmélkedik ugyanebben az időben: ,,Az ugyan már nyilvánvaló dolog, hogy a mostani mezei gazdák sokkal ritkábban vetnek, mint ez előtt 50 vagy 100 esztendővel szoktak vetni. De vallyon nem le110 A. Thaer i. m. 21. 111 Th. von Walberg: Neueste Beobachtungen zur Veredlung des Feldbaues. Wien 1810. 229. 112 Korizmics, Benkő, Morócz i. m. III. 98. kk. 113 Magyar Mezei és Házi Gazdaságnak Kalendáriuma. Pest 1796. 400. §.