Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

borsó kisüzemi sorvetéséhez. Ez talicskaszerű, kézzel tolt, beöntő garatos szerszám volt, egy járókerékkel. A kerék tengelyén, vele együtt forgott a Ducket-rendszerű vetőkorong, amelynek mélyedéseiből kis kefe seperte ki a magot. Különböző nagyságú babfélékhez a tengelyre más-más vetőkorongot szereltek fel, azok nagyobb magvakhoz fából, kisebbekhez fémből készültek. Répa, repce, heremagvak vetésére szolgáló korongokat is gyártottak az efajta kézi vetőgépekhez. Mélységre állítható barázdahúzó vas, hosszabbra, rövidebbre szabályozható, kerekes sor jelző tartozott még az egyszerű vetőszerszámhoz. Répa, repce sorba vetésére Thomas Williamson angol kapitány, a mezőgazdasági műszaki irodalomnak korában ismert művelője, Észak-Angliában sokfelé látott és leírt egy talpával összefordított kettős csonkakúp alakú sorvető szerkezetet, amelyet keréken tolható, egysoros kézi vetőgépként használtak. Magtartálya negyed font befogadó képességű bádog szelence volt, középvonalában körben 7 lyukon szórta a magot, miközben a bádogtokot kötél áttétellel a járókerék forgatta. A tok megtöltése egy e célra szolgáló, nagyobb nyíláson, tölcsérrel történt. A magkifolyó cső előtt barázdahúzó járt, mögötte tányérszerű kis henger 15. Tokos kézi repcevetőgép 15. Handsämaschine für Raps, Büchseisystem a barázdába takarta a magot. Williamson módosította ezt a szerkezetet, és hatféle lyuknagyság kiképzésével gabona és egyéb vetemények elvetésére is alkalmassá tette, a nem szükséges lyukcsoportok kiiktathatók voltak. Különösen kedvelték Németországban, ahol volt egy, az eketalyiga kerékagyára erősíthető, egy tokos, pfalzi vetőekének nevezett változata.

94 Egy9Í W. Hamm i. m. 638.