Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

újból majdnem a talajig érő, szilárd (későbbi változatában mozgékonyan összeillesztett háromrészes) bádog csőbe torkollott, azon alul barázdatúró vas, mögötte egy sor vas boronafog volt. A vetőtengelyt a járókerék ten­gelyéről — ez is nagyjelentőségű újítás volt —• fogaskerék áttétel hajtotta. Thaer nagyon célszerűnek, tartósnak, biztos működésűnek tartotta Cooke vetőgépét, de — bár könyvében minden más vetőgép részletes szerkezeti leírását megadta, ennek szerkezetét meg sem kísérelte leírni, mert leírás­ból, rajzból „lehetetlen — úgymond — fogalmat alkotni róla". 81 Az átté­tel fogaskerekei között a kapcsolatot egy kézi emeltyűvel meg lehetett szüntetni, ez megoldotta a vetőgépnek maghullatás nélküli fordulóképes­ségét anélkül, hogy az egész gépet meg kellett volna emelni. A gép 5 sort vetett, és univerzális volt: minden géphez két vetődob-garnitúra tartozott, négyféle, különböző alakú és méretű kanalakkal. Kanálcserével lehetett vetni: 1. lóherét, lucernát, káposztát, repcét, 2. búzát, rozsot, kendert, lent, 3. árpát, 4. zabot, babot, borsót, bükkönyt. A barázdahúzó vas V2—6 hü­velyk közötti mélységekre volt szabályozható. Egy felnőtt munkás, egy gyermek és két ló naponta 2—•2 l / 2 ha vetést nehéz talajon is elvégezhetett Cooke vetőgépével. A szél zavaró hatását a feltaláló úgy küszöbölte ki, hogy a tölcsér-sor mögé a szél árnyékolását szolgáló zsákot vagy vászon­darabot feszített ki. Cooke vetőgépét az egyoldalú ugaros gazdálkodásról a vetésváltás több­oldalúsága felé fejlődő angol mezőgazdaság nagy figyelemmel fogadta. 1786-ban John Boote athertonei birtokán 368 acre (149 ha) területű, hét különféle növényfajtára kiterjedő kísérletet állítottak be sorvetésre. Me­szes agyagon, ahol 680 négyszögöles parcellákon kézi szórt vetés után átlag 9 bushel és 4 gallon (kb. 2,5 q) búza termett, sorvetés után több mint 25 bushelt takarítottak be, de feljegyeztek 47 bushel búza- és 72 bushel árpa­termést is. 82 A herefordshirei Milton földesura, Yeld kézzel sorba vetés után átlag 25, géppel sorbavetés után átlag 30 bushel búzát aratott le 680 négyszögöles táblákról. 88 négyszögölnek megfelelő parcellákon a termett mag súlya kézi vetés után 195, géppel sorbavetés után 240 font volt; a kéz­zel vetett parcellák szalma hozama 254, a géppel vetetteké 313 font volt. J. Close (Hillhouse, Ipswich) összehasonlító kísérleteinek eredménye sze­rint kb. 700 négyszögöles parcellákon kézi vetés után 19, géppel vetés után 33 bushel volt az árpa termés. Még közelebb jutott Cooke vetőgépe a gépi vetés iránt támasztott köve­telmények megoldásához Henry Baldwin és Sámuel Well angol feltalálók b ' A. Thaer: Einleitung 296. 82 A kísérleti eredményeket közli Krünitz i. m. 129. k. 595, 656. Egy bushel = búzá­ból 62, rozsból 54,4, árpából 48, zabból 39 angol font.

Next

/
Thumbnails
Contents