Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

segítségével elmozdíthatók voltak, miáltal a maghullást, ha valamely okból szükségessé vált, szüneteltetni lehetett. Du Hamel csak sík területen, laza talajon találta megfelelőnek Levrie vetőgépének működését. Egyébként az volt -a véleménye, hogy „magas ágyakra szántott mezőkön semmiféle vetőgép nem alkalmas, erre a célra valami kisebb szerkezet lenne jobb . . . amit egy egyszerű ekére lehetne akasztani, tehát egyszerre lehetne barázdát hasítani és azt bevetni". Az ágyművelés elterjedtsége következtében a nehézkes és eléggé bonyolult akkori vetőgépek mellett Du Hamel óhaja a fejlődés irányába mutató volt. Az eddigi vetőgépekre általában ráillik W. Hamm véleménye,

66 aki szerint Angliában, Franciaországban „mezőgazdák tömege" foglalkozott ugyan vetőgépek szerkesztésével, amelyek többé-kevésbé eltértek a Tull-féle megoldástól, de legnagyobbrészt 10. Nyolcsoros, holland mintájú vetőgép 10. Achtreihige Sämaschine nach holländischem Muster „otrombák és komplikált szerkezetűek" voltak. Csak később, amikor maisok újabb találmány járult hozzá a Tull-féle szisztéma jobb eredményeihez, fejlődött szélesebb méretűvé az érdeklődés az újfajta szántóföldi művelés és gépi eszközei iránt. A nagytekintélyű, tudós angol gazda, Sinclair, 1793-ban megalapította a Board of Agriculture nevű mezőgazda társaságot, amelynek keretében G,î W. Hamm i. m. 591. 3* 35