Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

V. A vetőgép a XX. század szántóföldi termelésében

53. Háromharázdás Eckert-féle kukoricavető eke 53. Eckerts Dreifurchensäpflug für Mais A Schlick-gyár 1891-ben jelentkezett a „legjobbnak elismert" kétvasú ekéire alkalmazott kukoricavető készülékkel.'

17 A magyaróvári gépkísérleti állomás 1890-ben tanulmányozta az amerikai kukoricavetés gépesítésének módozatait. Amerikában külön gépekkel vetették a kukoricát, az ottani gabonavető gépek nem voltak berendezve nagyszemű magvak vetésére. Voltak egyszerű, egyes vagy kettős, kézi fészekbevető készülékek, amikhez hasonlók Magyarországon is sokáig, még a. két világháború között is előfordultak. Ezek jórészt Zimmermann Ferenc bécsi gyárából származtak. Két V-alakban összeillesztett fogantyús léc, egyiken kis magláda, a lécek összenyomásakor az azok vasalt orrával mélyített fészekbe pár szem mag hullott. Volt egylovas, egysoros tengeriültető gép. Ez lengő töltögetőekéhez hasonló szerkezet volt, a garatban levő vetőhengert egy mankóskerékről láncáttétel hozta működésbe. Ez volt az amerikai lister", amivel, minthogy barázdafenéktúró vassal is fel volt szerelve, a tarló előzetes szántása nélkül lehetett vetni. Volt kétsoros, kétlovas kukoricavető, a szélestalpú járókerekek lehengerezték az elvetett sorokat. Voltak ülőnyerges fészekbevető gépek, amelyekkel először üresen megjárták a táblát, nyomjelzés végett, aztán keresztben vetettek úgy, hogy a gépen külön e célból helyet foglaló munkás mindannyiszor megnyomta a maghullató emeltyűt, ahányszor a kerekek az előbbi nyomokat keresztezték. Ez már a négyzetes 47 Gépcsarnok 1891. 5. sz. 4.