Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

V. A vetőgép a XX. század szántóföldi termelésében

kérte a lerakatvezető, hogy a Romániába eladásra kerülő Kühne-vetőgépeket vetőszerkezet nélkül' szállítsák Bukarestbe, szerezzenek be azokhoz külön Melichar-féle vetőszerkezeteket, az összeszereltetést a lerakat ott vagy Brailában elvégezteti. A lerakatvezető javaslata szerint ezt az eljárást csak addig kell alkalmazni, amíg a Melichar-féle vetőszerkezet szabadalmi joga érvényben van, azután, a Kühne-gyár is szabadon gyárthatja azokat. A javaslat alternatív volt: ha a Kühne gyár nem tudná vagy nem akarná közvetlenül megszerezni az idegen gyár vetőszerkezeteit, akkor valamely német vagy más külföldi gyár útján lehet azokat megrendeltetni Csehországból.

13 A javaslat jellemzi a kor üzleti moralitásának hiányosságát. A Melichar és a Kühne vetőgépgyár elfajult üzleti vetélkedése évtizeden át foglalkoztatta az ország különböző fórumait és sokszor a nyilvánosságot is. A Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete először 1906-ban tett feljelentést a Melichar-vetőgépgyár ellen, a fővárosi tanács iparügyi osztályán, eredménytelenül.

14 1908-ban újból panaszt tett az Egyesület az Országos Magyar Kiállítási Központnál. Elmondta a panaszirat, hogy a csehországi vetőgépgyár „a könnyen hivő magyar gazdaközönségnek évenként a gépek százait" adja el, és magát — bár csak lerakata van Pesten a Nagymező utcában — „cs. kir. szab. vetőgépgyár Budapest" cégjelzéssel reklámozza. Elmondta a panasz, hogy a Melichar-gyárnak a gyöngyösi kiállításon osztogatott röplapja „kihívó módon ócsárolta" a legjobbnak ismert magyarországi vetőgépgyárak gyártmányait. A továbbiakban kitűnt, hogy az üzleti viszálykodás a Kühne-gépekbe beépített Melicharféle vetőszerkezetek miatt is folyt, amire azonban a Gépgyárak Országos Egyesülete azt a szakvéleményt adta, hogy „miután ezen már lejárt szabadalmak szerint készülő gépekhez a magyar gazdaközönség hozzászokott,, mi sem természetesebb, hogy a szakmabeli gyárosok is ezen, már a köztulajdonba átment szabadalmak szerint készítik gépeiket".

15 Egyidejűleg nemzeti üggyé szélesítették a két vetőgépgyár párharcát. Az országos gépgyári érdekképviselet a kereskedelem-, ipar- és földművelésügyi miniszterhez felterjesztéssel fordult, megküldte azt az összes főispánoknak, a Gyáriparosok Országos Szövetsége és az OMGE összes fővárosi és vidéki szervezeteinek. Országszerte „hazafias" állásfoglalások tömkelege született a Melichar-vetőgépek ellen. Bármilyen széles hullámokat vetett is azonban a tiltakozás, a magyar ipar pártolás felbuzdulásának éveiben (a Tulipánmozgalom soviniszta kicsengéseivel is az Ausztriától való függetlenülés, tehát akarva-nemakarva a fejlődés útját kereste), a közhatalom felsőbb régióiban nem volt rokonszenves a magyar gyáripar érdekében támadt csatazaj, s az eredmény ezúttal sem lett több, mint 1906-ban. 13 OL IV. Kühne VI. lev. 1. tét. 3. cs. Fehér M. bizalmas levele 1904. nov. 12. 14 Uo. I. Vezetés 4. cs. 213/1907. m Uo. 4. cs.