Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban

Hegyi ekék és hegyi vetőgépek versenye volt 1900 tavaszán Igló határában, a Szepesmegyei Gazdasági Egyesület rendezésében. A kialakult vélemény szerint „általában el lehet mondani, hogy a hegyi vetőgépek dolrában, a Szepesmegyei Gazdasági Egyesület rendezésében. A kialakult A bírálóbizottság jelentésében Thallmayer leszögezte, hogy kívánatos lenne a hegyi vetőgépeken féket, minden vetőgépen pedig lökhárítót felszerelni. Legelterjedtebb, Iglón is díjazott hegyi vetőgépek voltak Magyarországon a Mosoni Drill, a Sack IV. és a Hofherr-gyár 15 soros, tolókerekes Viktória vetőgépe. Utóbbihoz nem kellett ösztöke, mert az egyes vetősaruk láncon megemelhetők voltak, így kevésbé tömődött el a sarusor.

106 Ez volt a Kispest és Szentlőrinc között ebben az évben kaput nyitott, egyelőre 500 munkással dolgozó Hofherr és Schrantz (eredetileg bécsi) gépgyárnak első jelentkezése hazai vetőgép versenyen.

167 Egyebekben a szakemberek szerkezet és munkaminőség tekintetében a három díjazott vetőgép között csak nehezen tudtak különbséget tenni, „munkájuk helyes beállítás és kezelés mellett általában teljesen megfelelő" volt.

168 Nagyjában ugyanezek a vetőgépek arattak sikert az Erdélyi Gazdasági Egyesület által ezekben az években sűrűn rendezett termény- és gépkiállításokon is Sámsondtól Nagyenyedig. Mivel azonban az erdélyi kisgazdáknak „a vetőgép drága, nincs pénz megvásárolni", az Erdélyi Gazda cikkírója számvetést állított össze a vetőgép használatából eredő jövedelemtöbbletről, amit 10 holdra évi 362 koronában számított ki azzal a javaslattal, hogy 40 holdas gazdák minden kockázat nélkül maguk vehetnek vetőgépet, az 5—10 holdasok pedig álljanak össze öten-hatan és dolgozzanak közös vetőgéppel.

169 Erdélyben a géptársulásnak ez a formája gyakoribb volt, mint az ország egyéb vidékein. Szórvavetőgépek már nem vettek részt az időszak vetőgépversenyein. „A szórvavető gépekkel — válaszolta beküldött kérdésre a Köztelek — rendes, jó vetést végezni alig lehet. Használatuk csak kivételes esetekben indokolt, ha ti. a vetés nagyon sürget és nincs jól begyakorlott cseléd, ki kézzel is jól tud vetni."

170 A géppel való szórvavetést eszerint már a kézi vetésnél is gyengébb minőségűnek tartották. De azért Smyth-rendszerű és Aberdeen-féle szórvavetőgépeket még ebben az időben is használtak Magyarországon, főleg az Alföldön, sőt különböző gépgyárak és üzletek, főként aprómagvak vetésére, még árusítottak szórvavetőgépeket. Míg Erdélyben a gép társulás, az Alföld vagyonosodó parasztsága körében a gépi bérvetés terjedt el nagyobb mértékben. A szegedi tanyavilágban 80—100 holdas parasztoknak cséplőgépük, vetőgépük volt a századfordu160 Jelentés az iglói hegyi eke és vetőgép bemutatásról. K 1900. máj. 12. 167 Műszaki Hetilap 1900. 37. sz. 295. 168 Sporzon P.: Hegyi vetőgépek. K 1900. szept. 8. 169 Z. Kiss S.: Van-e szüksége a kisbirtokosnak vetőgépre? EG 1901. 15. sz. 170 Kérdések. K. 1898. aug. 31.