Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
egyebet ne mondjak, trágyagödrét mindenki a szomszéd eresze alá rakja,, és trágyáját mesterségesen kilúgozza, a levét meg az utczára folyatja." 131 ' Gothard arra a konklúzióra jutott, hogy „a takarékos és nem az intensiv gazda fog a válságból győzedelmesen kikerülni". Irányító tekintélyű embereknek, szerveknek ez a szemlélete természetszerűleg hozzájárult a mezőgazdasági termelés területén amúgyis nehezen fejlődő belterjesség grafikonjának az agrárkrízis idején történt újabb megtorpanásához, s ez vonatkozott a gépesítés intenzitására is. ,,Tömjük meg gazdaságunkat minél több . . . munkaerővel, emberrel, állattal, gépekkel, de úgy, hogy mindez lehetőleg készpénz kiadást ne okozzon," — tanácsolta a Magyar Gazdák Lapja — és ezzel az időszakban elterjedt részes művelésnek, a természetbeni munkabéreknek a termelési költségeket csökkentő, feudális ízű módszereire, a földtelen s kisföldű, tehát egészben vagy részben bérmunkából élő szegényparasztság további kizsákmányolására irányította a figyelmet. „A hetvenes évek jó terményárai reá vittek bennünket, hogy a belterjességet főleg oly irányban fejlesszük, hogy minél több tőkét forgassunk gazdaságunkban. Ez igen helyes is volt akkor, mert hiszen bőven jött az áldás. De ma, a midőn a 8 mm átlagos búzatermésért 96 frt helyett 48 frtot kapunk s még ráadásul 4 frt helyett 10 frt haszonbért fizetünk: ugyan honnan vegyük a pénzt az efféle belterjességhez?" És minthogy a gazda mindent meg tud szerezni, jó gépeket is, csak készpénzt nem, tehát „egész gazdálkodásunk okszerűségének kifejezője: a minél kevesebb készpénz kiadással való gazdálkodás. A feles s harmados tengeri föld ma jobb,, mint a majorsági művelés, mert emehhez készpénz kell s ezzel a gazda nem rendelkezik". 132 Minthogy az agrárválság ezúttal súlyponttal az egyoldalú gabonatermelésre nehezedett, a belőle való kiútkeresés elsősorban a belterjesebb gazdálkodás felé terelte a mezőgazdák törekvéseit, ám ennek határt szabott a pénzgazdálkodás oldaláról ellenkező irányban érvényesülő hatás, amely viszont a külterjes viszonyok állandósulását segítette elő. Ezek a viszonyok kedveztek a nagyobb paraszti birtokok kialakulásának, de nem mozdították elő azok megfelelő ütemű gépesítését, mert a birtokszerzés lázában a gazdagodó paraszt minden anyagi erejét elsősorban a szegényparaszti földek megszerzésére fordította, s amint a birtok gyarapodott, úgy kellett az új gazdagoknak részesedniük a dekonjunktúra gondjaiban is. Meglátszott ez a mezőgazdasági gépgyárak lefelé ívelő üzleti eredményein, amelyek távolról sem voltak arányban az ipari kapacitás fejlődésével. A válság mélyülésével élesedő konkurrencia bizalmi válságot okozott, s ez hozzájárult a vetőgépforgalom csökkenéséhez. 131 Herényi Gothard: Az intenzív rendszerek és a mezőgazdasági válság. MGL 1896. jan. 19. és Jattka Ferenc cikke a MSZ 1896. I. számában. 132 Szabó Ferenc: Csak készpénzt ki nem adni! MGL 1896. márc. 28.
