Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
egyes gépfajták, így a vetőgépekkel való ellátottság statisztikájának némi javításához a század utolsó évtizedeiben tönkrement törpebirtokosok helyét elfoglaló nagyparaszti birtokok növekvő száma is. A paraszti földeken eleinte nem a drága sorvetőgépek, hanem különféle egyszerűbb vetőszerszámok terjedtek el. Ez nemcsak Magyarországon volt így. Posztnyikov 1891-ben megjelent „A délorosz parasztság" c. könyvében leírta a tauriai kerület parasztjainak munkaeszköz-felszerelését a 80-as évek vége körüli időben. Az egyszerű eke mellett 4 vagy 5 testű lazító ekét használtak. ,,A lazító eke elejére igen gyakran egy kis vetőgépet erősítettek, amely az eke kerekével összefüggésben működött. A gép a vetést a földnek az eke által történt forgatásával egyidejűleg végezte el." 113 Ilyen volt Magyarországon a bihari ekeszarvra erősített csöves tölcsér, a másik ekeszarvon a magtartó vederrel vagy kosárral, esetleg nyakba akasztott magzsákkal. Csongrád megyében a Vidats-ekével együtt kezdték használni a fa, majd bádoggal bevont, később teljesen vasból is kovácsolt, az eke gerendelyére erősített kukoricahány ót, amely egyszer nyitotta ki a magtartályt minden kerékfordulatnál. Hernádböcsön készítették ezt a vetőszerkezetet csoroszlyaszerű toldással is, mélységre állíthatóan, amihez hasonlók később gyárilag is készültek. 114 Kukoricavetésre is használható sorvetőgépek a parasztság vagyonosodó rétegében csak a 80—90-es években kezdtek megjelenni. A ceglédi határban Hartányi Imre gazdaságában vetettek először sorvetőgéppel, 115 de csak évtizedek múlva vált a vetőgép általánossá annak a vidéknek módos paraszti földjein. A kunszentmiklósi határban 1890 körül 30 000 holdat meghaladó területen négy parasztgazdaságban volt vetőgép, Umrath-féle 13 sorosak. A szomszédos, évtizedek óta bérbeadott főhercegi uradalomban sem volt korábban vetőgép. Az Umrath-gépeket azért kedvelték, mert a nehéz agyagon az ottani kistestű, mozgékony lovak könnyen bírták vele a munkát. A helyi talaj- és vonóerőviszonyokon kívül természetesen egy-egy gyár ügynökeinek ügyessége is befolyásolta valamely vetőgéptípusnak vidékenkénti elterjedését. A Kühne-gyár pozsonyi ügynöke 1890-ben bejelentette cégének, hogy nem tud vetőgépet eladni, mert az Umrath-, de már a Hofherr-gyár is kétévi részletfizetésre adja el a vetőgépeket, amelyek egyebekben véleménye szerint ugyanolyan jók, mint a Kühne-gyártmányok. 116 A Sopronmegyei Gazdasági Egyesület állatdíjazások, kiállítások alkalmával gép- és eszköz-árveréseket szokott tartani, a gazdák ilyenkor olcsóbban jutottak gépekhez. 1893 őszén Csornán, majd Pecsenyéden volt ilyen 113 Lenin: Ujabb gazdasági mozgalmak a paraszti életben. (Lenin Művei 1.) Bpest 1951. 55. 114 Balassa Iván i. m. 141. 115 Nagy Dezső: Cegléd néprajzi kutatása. (Kézirat a Ceglédi Múzeum adattárában.) 116 OL IV. Kühne I. Vezetés 13. cs. Tibinger Fülöp jelentése 1890. jan. 9.
