Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
Európa-szerte megegyeztek a vélemények abban, hogy a világverseny a búzapiacon a legöldöklőbb, át kell tehát térni az üzletszerű termesztésre. Lenin ezt úgy fogalmazta meg, hogy a mezőgazdaságban a kapitalizmusba való átmenet idején „szükség volt arra, hogy a földművelést úgy szervezzék meg, mint bármely más kereskedelmi és ipari vállalatot, s ne ,úri módra' foglalkozzanak vele". 94 Ez a földesúri termelőeszközök követelményét, a gépesítést is jelentette. Ám Magyarországon, nagyon kevés kivétellel, az uradalmi gazdálkodás szelleme és módszerei tovább éltek, s inkább a gabonaföldek számvetés nélküli szaporításával, a rablógazdálkodásra ösztönző bérleti rendszer felduzzasztásával iparkodtak mentesülni a tőkés átalakulással együttjáró verseny nehézségeitől. Az egyoldalú és aránylag kényelmes szemtermelés megfelelő volt az extenzív körülmények közt, de a munkásviszonyok alakulásával egyre érezhetőbbé vált a technikai színvonal hiányossága. Amilyen biztató eredményeket hozott a búzagazdálkodás a 70-es évek konjunktúrája idején, olyan fejvesztettséget okozott a 80-as évek tartós árzuhanása, az egész Európa gabonapiacait elborító gabonaválság jelentkezése. A magyar mezőgazdaságnak, amely más búzatermesztő országokhoz viszonyítva kevesebb, de jobb talajminőségű termőterületekkel rendelkezett, több búzát olcsóbban kellett volna előállítania, és belterjes állattenyésztés bevezetése érdekében rátérnie a mezőgazdasági területek egy részének takarmány termesztés útján való biztosabb hasznosítására. „Mindazon tapasztalatok tehát — írta Gaal Jenő 1886-ban, a mezőgazdasági válság elemzésében —, melyeket a magválasztás, a helyes trágyázás, a sorba vetés, a jobb vetésforgás előnyei tekintetében a nyugaton szereztek, nagy figyelemmel kísérendők, de mindig óvatos számítással alkalmazandók nálunk is." 95 Az időszak tekintélyes közgazdászának részben előremutató, részben visszatartó állásfoglalása tükröződése volt az akkori agrártársadalom lassú reagálásának és a fejlődéstől való idegenkedésének a világgazdasági jelenségekkel kapcsolatban. A termelés technikai színvonalának emelését, a sorvetőgépek szélesebb körben szükséges munkábaállítását azonban Gaal is a válságból kivezető első lépések között tartotta számon, egy véleményen a gazdasági egyesületek hálózatával, amely ebben az időszakban erősítette vetőgép-propagandáját, nem mindig egyforma eredménnyel. 1887 augusztusában Németpalánkán kétnapos sorvetőgép-verseny volt, amikor összesen 3 vetőgép állt barázdába. 96 Mint általában az ország min9 '' Lenin: A kapitalizmus fejlődése Oroszországban. (Lenin Művei 3.) Bpest 1949. 183. 1)5 Gaal Jenő, a műegyetemen a közgazdaságtan tanárának cikke a GyG 1886. 16—18. számaiban jelent meg. 86 Ez és a következő egyesületi adatok: Gazdasági Egyesületek Monográfiái, Bpest 1896. 401, 459, 594, 619, 620, 632 stb.
