Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban

45. Gőzekemozdonnyal vontatott vetőgép 45. Drillmaschine mit Grubber, Walzen und Egge für Dampfbetrieb tényezőjévé. A kapák emelőkarjaira erősített 4—7 kg-os nyomóhengerek a vonóerőszükségletet növelték ugyan, de különleges talajviszonyok között, pl. középnehéz talajon vagy száraz időjárás esetén, biztosították a vető­barázda megbefogadó és csíráztató képességét. Gabonavetéshez 2,5—3,5 cm széles hengerkéket alkalmaztak, hogy a sorközök többi része, amit nem ért a henger, ne párologtasson. Minden vetőgépbírálati formulának súlypontos kérdése volt a vonóerő­szükséglet. Erre irányuló kísérletek folytak ugyan Magyaróvárott, de azok­ról alig tudott a nyilvánosság. Reitlechner Károly 13 soros, 670 kg súlyú Garrett-vetőgéppel végzett vizsgálatok eredményeként megállapította, hogy a gép vonóerőszükséglete 198 kg, amiből 67 kg szükséges a gördülő mozgás­hoz, 131 kg a vetőcsoroszlyák talajellenállásának leküzdéséhez. A 2,1 m munkaszélességű vetőgéppel napi 4 ha teljesítményt feltételezve a 198 ^ 000 = 3 772 000 mkg 2,1 képletet állította fel a szükséges vonóerő kiszámításához, ami egy pár erős lónál lovanként 1 886 000 mkg végzett munkát jelentett. 90 A 80-as években a csoroszlyák formáinak javításával sikerült a gép ellenállását csökken­teni. A 8 soros, 3.8 m széles, 675 kg súlyú, 1,8—2.3 ha napi teljesítményű 90 H. Fritz i. m. 317. 353.

Next

/
Thumbnails
Contents