Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
nagyobb mértékben a magláda oldalfalára nehezedik, és csak későbben kezdi meg lefelé csúszó mozgását. Ebből következik, hogy jelentősége van a magláda fala és a vízszintes közötti szög kialakításának, még pedig úgy, hogy ez a szög 60 foknál kisebb ne legyen. Tolókerekes vetőgépek magládáinak alsó részében, főleg durva felületű magvaknál (répa) a sima kifolyás biztosítása érdekében szükséges egy mozgatómű (keverőkar) beépítése. A magláda töltési magassága nem befolyásolja a vetőszerkezeten átfutó mag mennyiségét, mert a magvaknak (a nyíláson átfolyó folyadékkal -szemben) belső tapadásuk, fékező dörzshatásuk van. 84 A vetőtengely forgási sebességének változtatásával folytatott kísérletek szerint azonos vetőkészüléknél a forgás 300%-os növelése alsó kifolyásnál csak 2%-kal növelte a kifolyt magmennyiséget, ugyanaz felső folyásnál 11%-kal. Előbbinél tehát gyakorlatilag a tengelyforgás sebességváltozásának nincs befolyása a kihulló magmennyiségre. A tolókerekes vetőelemek megszüntették ugyan a vetőgép érzékenységét a szántás vagy a vonóerő egyenetlenségei iránt, de a vetés egyenletességét illető minden problémát ezek sem oldottak meg. Nem küszöbölték ki abszolút mértékben a hegymeneti vagy lejtmeneti irányú vetéseknél a kiszórt mag mennyiségében jelentkező különbségeket. A vetés egyenletessége korábbi vetőszerkezetekhez képest e tekintetben is jelentős mértékben javult, de a kísérleti eredményekről megállapították, hogy akár rögzített, akár változtatható munkaszélességű vetőkerekek esetén a hegy- és völgymeneti vetésnél átlagosan 15%-os különbség jelentkezik a kiszórt mag mennyiségében. Nagyobb magvaknál, pl. borsónál ez a különbség 25,5%-ig fokozódott, aprómagvaknál megfelelő mértékben kisebb volt, felfelé menetben növekvő, lefelé menetben csökkenő tendenciával. A sok helyen és különféle körülmények közt megszervezett kísérletek általánosítható eredményei szerint 8 "' a magelosztás egyenletességének további finomítására vonatkozó igények és lehetőségek felkutatása örökségként átszállt a XX. század vetőgépszerkesztőire is. A tolókerekes vetőszerkezettel sem volt teljesen kiküszöbölhető a kihulló magvaknak 6—8 szemenként való csoportosulása, ami a vetésben nemegyszer arasznyi, sőt hosszabb kihagyásokban jelentkezett. Mi volt ennek az oka? A rögzített munkaszélességű tolókerék, 2 sorban 24 bordával, ugyanannyi idő alatt fordult meg egyszer, mint az 5 m kerületű járókerék, a fordulat-arány 1:1. Feltéve, hogy 1 m járótávra 60 magot kell vetni, a vetőkeréknek egy fordulattal 300 magot kell kiszórnia, vagyis két-két borda közötti vályúnak 12—13 8 ' 1 G. Fischer: Versuche an Drillmaschinen-Schubrädern. Technik in der Landwirtschaft 1920. 85 H. Zödler: Der Sävorgang unter der Zeitlupe. Technik in der Landwirtschaft 1929. 256.
