Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
42. Hoosier-féle tolókerekes vetőszerkezet 42. Hoosierscher Schubradsäapparat Thallmayer összeállítása a vetőgépfejlődés során kialakult súlypontokról. Eszerint három találmány volt döntő jelentőségű a vetőgép történetében. Első helyen említette a vetőgép kezelésének egyszerűségét: „az emeltyűk számának, melyek a régi gépeknél a magszóró tengely megállítására, a csoroszlyák kiemelésére és a fogaskerekek kiváltására szolgáltak, háromról egyre való redukálását". Másodsorban a gyártás és a szerkezet egyszerűsítése érdekében legjelentősebbnek találta „a kanalas korongokról a vetőkerekekre való átmenetet, miáltal a magládában megszűnt a komplikáció . . . elmaradhattak a komplikált tölcsérek a magládákból és lehetővé vált a szórókorongokat öntés által előállítani". S végül, „hogy a vetőgép általános használatba mehessen, erre nézve legfontosabb lépésnek mondhatjuk a magládának olyan szórókorongokkal való fölszerelését, melyek a gép bármely állásánál egyenlően vetnek", mert amíg ezt fel nem találták, addig csak sík területen lehetett a géppel jól vetni. Ezeket a vetőelemeket az amerikai vetőgépgyártás juttatta el Európába. A XIX. század utolsó évtizedeiben két irány versenyzett a világ vetőgéptechnikájában. Az egyik Európában alakult ki, ahol az volt a követelmény, hogy ugyanazzal a vetőgéppel minél több fajta növény magját el lehessen vetni. Ez a követelmény hozta létre a kiváltható vetőszerkezeteket és a mennyiségszabályozó fogaskerék-rendszereket. Az amerikai monokultúrás nagyterületi gazdálkodás búzán vagy kukoricán kívül mást jóformán nem termesztett, kialakítottak tehát egy vetőgéptípust búzavetésre, és volt külön kukoricavetőgépük. Amerikában kapás búzát nem termesztettek, így vetőgép-típusuk kialakulásának menete sokkal egyszerűbb volt, mint Európában. Az amerikai vetőgépeken nem volt szükség változó sor-
