Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
togatása, mert a tolókás kihulló nyílásoknak a láda alapfalára rögzített,, bádog garatjai voltak. A gép irányítása előkormánnyal történt, de külön megrendelésre szállították a Németországban kedvelt hátsó kormányzással is. Sorainak száma 9—21 volt, ára ettől függően 250—420 ft. (A csak rövidebb ideig, kisebb számban gyártott Kühne-féle Pannónia Drill annyiban különbözött a Hungária Drilltől, hogy merítőkerekek helyett kanalas volt a vetőszerkezete.) A szombathelyi New Hungária Drill nemcsak nevében hasonlított Kühne Hungária Drilljéhez, hanem egészében is. A korízlés nem volt válogatós: a megtévesztés nem volt kizárva az üzleti verseny módszerei közül. A Hubenay-sorvető sem mutatott érdemleges szerkezeti eltérést a többi versenyző vetőgéphez képest. A 3 merítőkerék-garnitúrához 3 vetőtengelyt is szállított a gyár, hogy magváltásnál gyorsabban menjen a vetőszerkezet cseréje. Egy helyben meg tudott fordulni. Könnyű volt, 350 kg, olcsó volt, 250 ft. Könnyűsége és olcsósága azonban a szerkezeti szilárdság rovására ment. A hátsó kormányos Umrath-vetőgép teljesen vasból készült, de ezt a típust nem kedvelték Magyarországon. Egészen könnyű, 290 kg súlyú volt a homokra szerkesztett, 13 soros, Sack-mintájú vetőgép, 190 ft-ért hozták forgalomba. A vágszeredi gyár kiállított vetőgépe jóformán semmiben sem különbözött a többitől. A sárvári vetőgépverseny újból ráirányította a figyelmet a vetőgépfejlődés terén mutatkozó eredmények elégtelenségére. Nyilvánvaló volt, hogy a mezőgazdasági gépgyártásban a minden szempontnak megfelelő vetőgéptípus kialakítása sok nehézségbe ütköző s a szakmai terület minden mozgalmassága ellenére is egyik legkevésbé megoldott feladat. A 90-es évek elején „a sorvető gépek használata, korbeli szakértői vélemény szerint, hazánkban már meglehetősen el van terjedve, de csak a közép és a nagy birtokon, míg a kis birtokos osztály 55 alig használja". Útjában állt a fejlődöttebb géptípusok terjedésének a birtokosok tájékozatlansága, az új iránti bizalmatlanság, de a megszokottság kényelme is. Már Magyarországon készültek vetőgépek, de a Kühne-gyár hosszú évekig csak Garrettvetőgépeket gyártott, mert „jóformán a Garrett-féle gép uralta a tért úgy nálunk, mint egyebütt is; sokan ezen időből még most is ragaszkodnak hozzá, pedig most már sokkalta jobb gépek léteznek nála". Thallmayer arról értekezett, hogy amint más mezőgazdasági gépcsoportokban kialakult már bizonyos egyöntetűség, a gyakorlat és a gyártás azonosuló szempontja, ami „egyik alapföltétele annak, hogy valamely gépet nagyban s olcsón lehessen gyártani, s hogy az világkereskedelmi czikket képezzen", ugyanúgy „kívánatos volna, ha a vetőgép konstruálására is valamely szerkezetet normáltípusnak fogadnának el". Haladást mégis látott a tekintetben, hogy amíg 55 Az -egykorú terminológia szerint 5 hold volt a törpe-, 100 hold a kis-, 1000 hold a középbirtok felső határa, 1000 holdon felül kezdődött a nagybirtok.
