Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

I. A vetőgép működési elveinek és első típusainak kialakulása

2. A vetőgép megjelenése az európai kontinens országaiban Bizonyára az ősi keleti kultúrák területi zártságában kell keresni fő-'* okát annak, hogy Európában nem terjedtek el a keleti földrész vetőkészülékei. Amikor azonban sokkal később az európai kontinensen is felbukkant a vetés mechanikus szabályozásának kérdése, az első találmányok elvi kiindulásában a keleti vetőszerkezetek hatása kétségtelenül szerepet játszott, hiszen végül mégis csak eljutott Európába a föld túlsó felén használt vetőszerszámok híre. A beöntő gara tos vetőkészület alapgondolata nyilván az ókori, keleti tölcséres megoldásra utal. Ennek továbbfejlesztése a vetőeke, amely szántott és vetett egyszerre, de a magelosztást máinem emberi kéz vagy a puszta gravitáció esetlegessége, hanem az eke mozgásával összekapcsolt, mechanikus kiszóró szerkezet végezte. A járószerkezet és a magelosztás összekapcsolása volt az a felfedezés, amely a továbbiak folyamán döntő mértékben meghatározta a vetés gépesítésének: fejlődését. Ez a fejlődés a XVII. században kezdődött. Az ókori Európa népeit a rómaiak tanították meg a földművelésre. A felső-itáliai síkvidék termékeny, fekete televényén korán honosodtak meg a mezőgazdálkodás fejlődöttebb formái. Innét származott az olaszok vetőekéje, amelynek típusa Lombardiában, Toscanában még a XIX. század első felében is megtalálható volt. Innét, Itália földjéről eredeztetik a vetőgép európai pályafutását. Bár mindmáig homály fedi a vetőgép földrészünkön történt első megjelenésének körülményeit, írott adat van arra nézve, hogy a velencei szenátus 1566-ban szabadalmat adott Camillo Tarello lonatói feltalálónak: olyan gabona vető szerkezetre, amellyel vetőmagot lehet megtakarítani és: nagyobb szemhozamot elérni. A találmány részletei nem ismeretesek.

14

' Más források azt adják hírül, hogy 1580-ban Bolognában Taddeo Cavallini kapott 20 évre szabadalmat vetőgéptalálmányára, miután a gépet kipro^balták, a szenátus 1585-ben a szabadalmat megerősítette.

15 Magát a vetőgépet s a vele 6 éven át folytatott kísérleteket Segni írta le 1602-ben' Bolognában megjelent „La Carestia e la Fame" c. könyvében. Philippo* Re 1808-ban a Giornale di Agricoltura di Milano hasábjain ennek alapjám követelte Cavallini elsőségének elismerését. Azóta megtalálták a szabadalmi okmányokat és a feltaláló végrendeletét, amiben vetőgép-szabadalmáról is intézkedett annak részletes leírása, rajza nélkül.

10 Későbbi féljegyzések szerint ez a találmány nem sokban különbözött a XIX.. század elejéről ismert vetőgép-ősöktől.

17 M Rüssel H. Anderson i. m. 161. 15 L. Sighinolfi: Taddeo Cavallini e la prima seminatrice per cereali; Annali déliât Societa Agraria di Bologna, vol. LVII. 1930. 295. kk. jii Uo. 17 Kriinitz: Oekonomisch-technologische Encyklopedie. Berlin: 1821.. 129.. k. 4877