Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)
IV. A vetőgép a kapitalizálódó mezőgazdaságban
Az adatok egybevetéséből megállapítható, hogy a külföldi gyárak egyre erősbödő versenyének hatására a tőke-gondokkal küzdő magyar gyárosok is kénytelenek voltak rátérni a részlet-eladásra. A 70-es években, különösen az 1873. évi válság kísérő jelenségeként, a Kühne-gyár üzletfelei között is megfogyatkoztak a készpénzes megrendelők: az évente eladott vetőgépek 27—53%-a hosszabb-rövidebb hitelre hagyta el a gyárat. Voltak évek, amikor a darabszámmal mért vetőgépforgalomnak 27—32%-a a magyar határokon túlra irányult. Pisztróy Mór statisztikai munkálkodása közben megállapította, hogy a Magyarországon gyártott vetőgépek „jelentékeny kiviteli czikket képeznek". 7 Ugyanakkor a magyarországi vetőgépszükséglet jelentékeny részét évente import útján kellett fedezni, lévén a tőkés fejlődés törvénye, hogy bármennyire gyorsul is a termelőeszközök hazai megtermelése, a kezdeti sebesség nem elegendő azok behozatalának kikapcsolásához, s még kevésbé, ha a hazai gyárnak jobb hasznot ígérő kivitelre nyílik lehetősége. A Kühne-gyár vetőgéptermelésének emelkedése az 1870—74. években kereken 100% volt. A pénztárkönyvek adatai szerint a munkáslétszám ugyanezen idő alatt 18-ról 53-ra, sőt 1874. őszén 68-ra, vagyis 3,8-szorosára nőtt, míg a munkások bérkifizetésére fordított összeg az 1870. évi átlagosan heti 200—350 ft-ról 1874-ben mindössze 430 ft-ra emelkedett. 8 Ugyanakkor — a Kereskedelmi és Iparkamara jelentése szerint — Kühne és a két másik mosoni gépgyár tulajdonosai együttesen fizettek egy esztendőre 263 ft 50 kr jövedelmi adót, vagyis három gyárosnak a jövedelme után fizetett évi adója kikerült egy vetőgép árából. A Kühne-gyár heti munkabér-listája az év legnagyobb részében nem haladta túl egy vetőgép árát: a 9—21 soros Hungária Drill ára 225—415 ft volt, egy-egy heti munkabér szélső értékei 200 és 430 ft között váltakoztak. A használatban leginkább elterjedt sorvetőgép-nagyság a 13 soros volt, a Kühne-gyár évi megrendeléseinek 35—47%-a. A 11 sorosak 20—24%-ban szerepeltek a forgalomban, a 15 soros vetőgépek száma ekkor még jelentéktelen volt. A 13 sorosnál volt leggazdaságosabb a munkaszélesség és vonóerőszükséglet aránya, ez felelt meg leginkább a hazai talajviszonyoknak. Míg ugyanis a régi, nehezen mozgó, még nehezebben forduló vetőgépeket alacsony sor-számmal gyártották, addig az anyagsúlyban, a konstrukció tömegességében csökkenő tendenciával fejlődő vetőgépformák lehetővé tették a sorok számának, a gép szélességének növelését. E tekintetben normául nem az ökör által vontatott, tehát lassú, bár egyenletesebb mozgású vetőgépet tekintették, hanem a ló járásához alkalmazták a vetőgép-vontatás követelményeit. Olyan vetőgép kialakítása volt a cél, 7 Pisztróy Mór: Az Osztrák—Magyar Monarchia statisztikája. Bpest 1874. 283. 8 Sárközi, Szigetvári, Szilágyi i. m. 30.
