Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után

többen „elhatározták jövőre vetéseiket soros géppel teljesíteni, ha egyébként nem, legalább társaság útján, 4—5 egyén fogván a méltán dicséretre érdemes soros gépet megszerezni", miután mások példájából meggyőződtek arról, hogy sorvetőgép után jobb a termés, Garrett-gépet szándékoztak venni.

120 Entz Ferenc is a társulást jelölte meg követendő útnak. Érthető — írta 1868-ban —, hogy kisebb gazda nem tudja megszerezni a 2—400 forintos sorvetőgépet, de még az 50—100 forintos szórvavetőgépeket sem. Minthogy azonban ezek általában 7—8 évig dolgoznak hibátlanul, célszerű szövetkezni vetőgépek beszerzésére, hiszen „csak a mag megkíméléséből is jórészt kitelik a gép ára".

121 8. Világgazdasági és társadalmi összefüggések a fejlődés útjában Világgazdasági összefüggések is hátráltatták a magyar mezőgazdaság gépesítésének szélesebb bázisú fejlődését. A magyar búza akkor lett volna standard cikk a világpiacon, ha az exportálható évi mennyisége és minősége egyenletes, a kereskedelem számára több biztonsággal kalkulálható lett volna. Ámde a XIX. század 60-as éveiben a jól vezetett mágócsi gazdaságban is 4,8 és 22 mérő között ingadozott a holdanként! búzatermés.

122 Az egyik értékhatár ösztönözte, a másik elriasztotta a legfőbb termény legfontosabb termelési munkafolyamatának, a vetésnek gépesítését. Az importáló országok változó termésviszonyai is előre ki nem számíthatóan befolyásolták a magyar búza külpiacainak alakulását. 1860-ban, 1861-ben rossz termés volt Angliában, a külföld felvette a magyar búzatermés minden exportálható mázsáját. Az 1864., 1865., 1866. években nagyon jó volt a termés a világ búzatermesztő országaiban, minek következtében a legszebb magyar búza sem talált exportpiacot vagy csak nagyon alacsony árakon. A termés és az értékesítés fluktuációjának széles határok közt mozgó szeszélyessége kihatással volt a gép- és eszközleltárak alakulására. Az exportra kerülő gabona árának, még az olcsóbb vízi úton is, Pestig 20, Bécsig 30 százalékát felemésztette a szállítási költség, ami erősen redukálta a magyar búza versenyképességét a külső piacokon. A gabona értékesítési válsága, az állattenyésztés belterjesítéséhez szükséges takarmánynövények termelés-technikája a váltógazdálkodás erős expanzivitásával járt, s ez újabb gépi vetés-igények formájában is jelentkezett. Feltalálók tervei, gépgyárosok ajánlatai, kiállításrendezői elgondolások ostromolták az OMGE gépészeti szakosztályát. A választmány 1864. április 14-i ülésének jegyzőkönyve leszögezte, hogy „a gépek némely nemeinek gyártása, például az ekéké, cséplőgépeké, rostáké stb. már inkább tökélye120 Gazdasági tudósítás Nagyszentmiklósról. GL 1867. febr. 27. 121 Entz F.: Űjabbkori magyar gazda. Pozsony 1868. 80. 122 Ditz H.: Gabonatermésünk. GL 1867. júl. 17, 24, 31, aug. 7.