Barbarits Lajos: A vetés gépesítésének kezdetei és elterjedése Magyarországon (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 2. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1965)

III. A gépi vetés terjedése a jobbágyfelszabadítás után

2. A vetőgép a sokoldalú szántóföldi termeszlésben A vetőgépeknek annál inkább specializálódniuk kellett a termesztett növényféleségekhez, minél szélesebbre nyílt azok köre a szántóföldi termelés sokoldalúságának kifejlődése során. Amikor Smalbones 1852. tavaszán keresztúri bérletén megrendezte ,,angol módra űzött gazdasága" gépbemutatóját, azon nagyobb részben vetőgépek kerültek közszemlére, még pedig profilírozva: majdnem minden termesztett növényféleséghez a megfelelő típusú vetőgép. Bécsből magasrangú miniszteriális küldöttek érkeztek, köztük Kleyle tanácsos, ők különösen egy fészekbevető gépet csodáltak meg. Arra a kérdésre, hogy vajon a magyar parasztok tudnak-e bánni a fejlettebb technikájú országokból importált vetőgépekkel, Smalbones azt a választ adta, hogy ,,ő a munkások ügyességével a gépek használata körül nagyon meg van elégedve, nem áll tehát az sem, hogy hiában hozunk angol gépeket, hacsak egyszersmind angol munkások is nem jőnek".

22 Gyakran visszatérő egykorú vélemények szerint nem annyira a hozzáértés hiánya, mint inkább a nemtörődömség akadályozta a gépek terjedését a magyarországi gazdaságokban. A földbirtokosnak címzett bírálat hangja csendül ki az egykorú sorokból: „A gépek terjedését főként a gazdák gépészet iránti tudatlansága akadályozza. A gépektől mindent várnak, de azokat nem kezelik, olajozzák, javítják, tisztítják, festik stb. rendesen. Nem tanítják meg a mesterembereket a gépek helyes kezelésére. Keresik a legolcsóbb és megveszik a legrosszabb gépeket. Hirdetik, hogy a gép elveszi a munkás kenyerét, pedig minden munkást a belterjesség fokozásával ezután is alkalmazni tudnának. Hogy a pénz kevés és ehhez viszonyítva a gép drága, az igaz. De a robot megszüntetése, a munkáskéz hiánya miatt a gazdaság rá van szorulva, hogy a munkás kezet gépi erővel pótolja."

23 Akár a technikai rátermettség hiánya, akár a régihez való csökönyös ragaszkodás akadályozta a magyar mezőgazdaság gépesítésének nagyobb ütemű kifejlődését, a lemaradás ténye a legtöbb nagybirtokon megfigyelhető. A pusztavacsi Koburg hercegi uradalom 18 000 holdjából 10 425 hold volt szántóföld. Amikor a Magyar Gazdasági Egyesület 1853 nyarán jószágismertető kirándulást szervezett az uradalomba, a szántóterület 22,6%-án ugar volt, 25,1% őszi, 11,9% tavaszi gabona, 10,2% kapás és 2,4% repce stb. A gépleltárban négysoros, egy ökör vontatta repcevetőn kívül egyéb vetőgép nem volt, pedig az uradalom Rimaszécsen saját gépgyártó műhellyel rendelkezett a Csehországból oda került Innfeld jószágigazgató vezetésével, akinek neve gyakori volt a mezőgazdasági géptalálmányok nyilvántartásában is. Rimaszécsen a különféle talajművelő szerszámok, eke, 22 Egy hazai adat a gazdasági gépek használata mellett. GL 1852. máj. 16. 476. 23 A földmívelő eszközök és gépek körül uralkodó bal vélemények. GL 1852. szept. 26.