Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A hegyközi földművelés változása és jellege

Mindezeknél sokkal több tanulságot nyújt, a szilárd, nem mozgatható tetejű és a Hegyközre annyira jellemző szénatároló építmény: a sop. Ez a szó e fogalom jelölésére csak a szorosabb értelemben vett Hegyközben ismeretes.

359 A Hernád-völgyében és a Hegyköztől délre eső falvakban a szó más jelentéssel (,,szín, szekérszín") él. A sop-sopa szó és építmény legközelebb a szlovákoknál található meg. Zakarovcében a sop a juhtartással összefüggő építmény. Felső részében tárolják a szénát, alul pedig télire a juhokat helyezik el. Ennek a határban levő, fából készült építménynek nagy előnye, hogy a nehezen megközelíthető rétek szénáját a helyszínen tudják felétetni.

360 A huculuknál (Moskalovka) a hegyközi sophoz formában rendkívül hasonló építményben tartják a szénát. Neve: sopa; fonottoldalú és deszkás változata ismeretes,

361 Podoliában is fontos építmény a sopa,

362 mely rendkívül nagy területen megtalálható. Sőt messze nyugatra a Kelet-Beszkidekben is ismerik ezt a szót és építményt.

363 A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a hegyközi szénaraktározásban a sop olyan elem, mely leghatározottabban észak felé utal és érdemes lenne egy alkalommal kapcsolatait részletesebben feltárni. Végül fontos eszköze a hegyközi szénamunkának, betakarításnak a tótszekér, mely már nevét tekintve is szlovák területek felé kapcsolódik. Ilyen szénahordó lajtorjás szekereket a Kárpátokban sokfelé találunk, többek között a lemákoknál.

364 A szekér már alsó szerkezeti felépítéssel, de hasonló külső formában megtalálható Chinecz (Búgtól keletre) faluban is.

365 De megtaláljuk nyugatabbra lengyel területeken

366 vagy Erdélyben a Székely Autonóm Területen is.

367 A hegyközi tótszekér formája, nyomórúddal való lekötési módja, ugyancsak egyik jellemző vonása a kárpáti gazdálkodásnak. Ezek után úgy látom, hogy a hegyközi széna-, illetve takarmánykezelés megfelel azoknak a követelményeknek, melyeket Győrffy István állított fel a hegyvidéki szénabetakarítással kapcsolatban, csupán a rúd köré rakott boglya hiányzik. Ezeken túl a sop neve és formája, továbbá a tót szekér és lekötési módja a hegyi jelleget mégcsak jobban aláhúzza. Ha a hegyközi földművelést a hernádmentivel összevetjük, akkor azt látjuk, hogy bár sok vonásában megegyezik azzal, mégis lényeges pontokban különbözik is. így a Hernád-mentén a századfordulóig sok helyen nyomtattak (pl. Gönc, Zsujta), a tótszekeret nem használták, hanem vendégoldalra rakodnak (pl. Gönc, Zsujta, Pányok, Telkibánya stb.). Helyenként a gabonavermelés emléke is él. Dél felől a nyitott völgyön át az alföldi vonások a Hegyköz magasságáig, sőt azon túl is behatoltak. Hasonló jelenséget figyelt meg Gunda Béla a Bódva-völgyében, ahol ugyancsak a nyomtatás és a vermek készítése mutatja az Alföld felé való közeledést. ,,A területen (ti. a Bódva-völgyében) kétségkívül a kárpáti réteg uralkodott, melynek jellegzetességét a szerszámanyag mellett a rozs termelés is kidomborította. Zártságát pedig az jellemzi legjobban, hogy a mai napig is fennmaradt a Triticum spelta L. és a Triticum polonicum L. termesztése. A területre csak beszünemkedett az alföldi nyom-