Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A szénamunka
a sop. Maga a szó ebben a hangalakban (vagy sopa) Abaúj, Zemplén és Bereg megyékben ismeretes. 329 Végső soron valószínű német eredetű. 330 A sop elnevezés területünktől északra magyar szövegben is már korán előfordul. 331 E szóval a Hegyközben csak. a múlt század második felében találkozunk. 332 De formájában ennek megfelelő szénatárolókról korábban is tudunk területünkön, melyeket a múlt század első felétől elsősorban földesúri birtokokon tudunk kimutatni. 333 Ezek a lábakon álló, fonott oldalú, zsúppal fedett építmények nagyon hasonlítottak a maiakhoz, csak a leírások nyomán úgy látszik, hogy a nagybirtokon jóval terjedelmesebbek lehettek. A helyszíni gyűjtéseim során az derült ki, hogy a sop, legalábbis az elnevezés, egyes falvakban nem nagy múltú. így Füzérradványban az első világháború előtt csak néhány volt belőle, ma pedig már csaknem minden udvaron látni a csűr előtt vagy éppen mögötte, ahogy a hely engedi. Ugyanakkor Kovácsvágáson emberemlékezet óta mindig voltak sopok, éppen úgy, mint Pálházán. A sopok különböző formájúak, vannak olyanok, ahol a négy sarokra leásott oszlopok között vékonyabb és vastagabb husángok biztosítják a levegő szabad járását és a széna száradását. Máshol vesszővel fonják be a sopok oldalát, mert ez jól átereszti a levegőt. Kovácsvágáson, de máshol is, olyanokat láthatunk, melyeknek oldalát teljesen bedeszkázták és csak az ajtón lehet belsejükbe jutni. Vannak ezeken kívül kősopok is, melyeknek négy sarkát kőoszlopok tartják, oldaluk többnyire deszkázott. A legtöbb sop teteje ma is zsúpos. Mikor a széna már kiürül belőlük, akkor lim-lomot, szerszámokat, esetleg a korábban elkészített kéveköteleket tartják bennük. Végül meg kell emlékeznünk az abara-típusú szénatartókról, melyeknek tetejét a szükségnek megfelelően lehet lejjebb ereszteni vagy feljebb emelni. A neve állvány. 3M Néhány faluban ma is van belőlük (F., Kv., H., Fe.), máshol (K., Fr.) pedig még jól emlékeznek rájuk. Előfordulásuk és emlékük jelentősebb, semhogy véletlennek tarthatnónk azt. il 163
