Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A Hegyköz település- és gazdaságtörténeti áttekintése

12. táblázat. Terméseredmények néhány hegyközi termelőszövetkezetben 1962-ben

90 Község név Kh-anként méter mázsában Község név búza árpa zab kukorica rozs Füzér 5,0 7,9 4,6 10,7 3,8 Füzérradvány 8,4 7,8 15,1 7,2 7,2 Kovácsvágás 5,0 6,3 4,6 8,0 5,4 Nagybózsva 5,5 3,7 — 6,3 Nyíri 7,5 11,2 4,1 10,7 5,9 Pálháza 11,8 9,3 6,9 9,0 8,3 Pusztafalu 4,0 5,4 6,3 3,7 4,5 tott hét termelőszövetkezetben 3431 volt számuk. Ez a szám állandóan emelkedőben van. A tehénállomány csökkenő tendenciájú. 1956-ban 1678, 1960-ban 1400, 1963-ban 1376 tehenet írtak össze az egész területen (az utóbbi két adat teljességét nem sikerült kellően ellenőriznem). A sertésállomány pedig a következőképpen alakult: 1956-ban 2248, 1960-ban 2395, 1963-ban 2489 db. E területen a lassú emelkedés megnyugtatónak mondható. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a szövetkezetek többségében megfelelő mennyiségű közös tehén- és sertésállományt még nem alakítottak ki. Annál nagyobb a jelentősége az állattenyésztés e két utóbbi csoportjának a háztáji gazdaságokban. A Hegyköz tehénállományának 89,0%-a 1963-ban a háztáji gazdaságokhoz tartozott, míg a sertések 83,0%-át tenyésztették itt. A háztáji földeken ugyanis elsősorban kukoricát, burgonyát és takarmánynövényeket termelnek, ami megfelelő takarmánybázist biztosít a tehéntartásra és disznóhizlalásra. * Végigtekintettünk a Hegyköz település- és gazdaságtörténetén. A vidék azon ritka kivételek közé tartozik, ahol a középkori eredetű falvak csaknem mind megmaradtak, még ha egyike-máslka hosszabb vagy rövidebb ideig lakatlanul állott is. A XVI—XVII. században a lakosság magyar, elvétve akadunk csak egy-egy szlovák vagy kárpátukrán eredetű névre. A XVII. század elején éri el a Hegyköz jólétének tetőfokát. A sűrűn lakott falvak nagyszámú állatállománya, bőséges termése gazdagságra utal. E korban minden bizonnyal menedéket találtak itt a délibb vidékekről a török elől menekülő magyarok is. A század végén már pusztul a Hegyköz, majd a lakosság a török uralom alól felszabaduló déli területekre vándorol. Már a Rákóczi szabadságharc alatt a csaknem lakatlan Hegyközbe kisebb számban szlovákok és kárpátukránok telepednek. A XVIII. század utolsó harmadában erdőmunkás és üvegfúvók letelepíté-