Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A Hegyköz település- és gazdaságtörténeti áttekintése

10. táblázat. Néhány hegyközi falu termelőszövetkezetének statisztikája 1960-ban

8s Község név Lakosság száma Búzavetés kh Árpavetés kh Zabvetés kh Kukoricavetés Rozsvetés kh e fi H Egyéb szarvasmarha —s Sertés •o Füzér 837 110 130 120 28 30 181 117 13 288 13 Füzérradvány 935 95 90 25 80 60 93 48 — 221 16 Kovácsvágás 880 146 70 70 94 60 107 74 16 280 35 Nagybózsva 342 38 40 85 44 40 57 26 _ 0 88 :-! Nyíri 060 124 70 70 50 86 138 124 20 278 39 Páliláza 771 70 60 50 53 30 72 60 — 208 1 Pasztafalu 501 84 73 74 30 44 135 105 — 273 5 kezetek földjein. Egy rendkívül fontos tényt azonban nem szabad figyelmen kívül hagynunk, ami az egész Hegyközt egyaránt érintette, ez az. összes község villamosításának befejezése 1963-ban. A termelőszövetkezetek megalakulása után az első évben megváltozott a termelt növények aránya. 1956-ban a Hegyköz egész szántóterületéből 33,2%-ot vetettek búzával. Ez 1960-ban jelentős mértékben visszaesett, így például Füzéren, ahol korábban a határ 34,0%-a búzát termett, 1960-ban már csak 15,0%-a. Nagyjából hasonló csökkenésnek lehettünk tanúi az egész területen. Az arány Füzér esetében már 29,0%-ra emelkedett, de egyben ez jelentette a legmagasabb búzavetési területet. A többi termelőszövetkezetekben az arány 20—25% között ingadozott, de a tendencia határozottan emelkedő jellegű. Az árpatermelés mindig jelentős volt a Hegyközben. 1956-ban az összes vetésterület 11,4%-át ezzel vetették, ami az országos átlagon (7,0%) felüli arányt jelentett. Ez a legtöbb községben azonos szinten mozgott. Kovácsvágáson 1960-ban 9,0%, 1962-ben 10,5%; Füzérradványban 1960ban 15,5%, 1962-ben 16,0% (az utóbbi községben az árpatermelésnek nagy hagyománya van). A rozs 1956-ban az egész szántóterület 7,3%-át foglalta el és ezzel a gabonaneműek sorában csak a harmadik hely illette meg. 1960-ban kissé visszaesett a termelése, de 1962-ben már nagyjában olyan arányban vetették, mint korábban. Egyes községekben még bizonyos emelkedő tendenciát is tapasztalhatunk. Nyíriben pl. 1956-ban 7,4%, 1960-ban 9,8%, 1962-ben 10,8%. A zab 1956-ban 6,0%-ct foglalt el a hegyközi szántóföldekből. Ez az. arány 1960-ban lényegesen megnövekedett és egyes községekben a 10,0%-ot nemcsak elérte, hanem meg is haladta. 1962-ben a legtöbb helyen a korábbi színvonalon vagy az alatt mozgott a termelése. A kukorica sohasem tartozott e vidék jellegzetes szántóföldi növényei közé, részben a zord időjárás, részben a rossz talaj miatt. Ezért 1956-ban messze az országos átlag alatt csak 7,1%-át foglalta el a hegyközi szántó-