Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)

A Hegyköz település- és gazdaságtörténeti áttekintése

igásállat a Hegyközben 1959-ig az ökör, kisebb mértékben a tehén volt. A ló nagyon kevés, Kovácsvágást kivéve, ahol nemcsak a földeket dolgozták ezzel, hanem az erdei munkára, fafuvarozásra is ezt használták. A juhászat, az egy Kovácsvágást kivéve, jelentéktelen. A sertésállomány nagyjából azon a szinten mozog, mint 1626-ban, helyenként kevesebb, néhol valamivel több. Azt hiszem, hogy a Hegyköz földművelése és állattartása a XVII. század eleji szintié 1956-ig alig-alig tudta magát visszaverekedni. Ha pedig a lakosság megnövekedett számát vesszük figyelembe, akkor a földművelés és állattartás jelentőségének kétségtelen csökkenését kell megállapítanunk. Az így megszerzett kenyér az igényekhez mérve nagyon szűkös, ezért a hegyközi ember más munkaalkalmat keres mellé. Alig van olyan család, ahonnan az Állami Erdő Gazdaságban ne dolgoznék valaki. Mások a pálházai Ipartelepen famegmunkálással keresik kenyerüket vagy valamelyik kőbányában dolgoznak. Hollóháza szerencsés, mert percelángyára több, mint 200 embernek helyben ad kenyeret. Az újabban megnyitott pálházai perlitbánya és őrlőüzem néhány éven belül a hírek szerint nemcsak a Hegyköz, de a Hegyalja és Bodrogköz lakosságát is foglalkoztatni tudja. Addig is vannak, akik Miskolc, sőt Budapest gyáraiban találnak munkát. A Hutákban az erdei gyűjtögetés, különösen a gombaszárítás hoz jó jövedelmet a nagylétszámú családoknak, ugyanakkor a drótosság egyre kisebb térre szorul. 1959 őszén és 1960 telén Hegyköz valamennyi faluja (Hollóháza, Kis-, Nagy- és Vágáshuta kivételével) termelőszövetkezeti községgé alakult. Azóta nem telt el még hosszú idő, mégis érdemes néhány vonással az azóta bekövetkezett változásokat érzékeltetni. Először is a lakosság számának alakulását vegyük szemügyre az utóbbi évek során. Ebből az derül ki, hogy 1956—1960 között a lakosság száma jelentős mértékben megnövekedett. 1956-ban a 15 falu lakossága: 7299, míg 1960-ban 8152. Ez az országos szaporodási átlagon felüli gyarapodás csak idevándorlással magyarázható. A községek közül különösen Füzérradvány (652—935), Hollóháza (760—1004), Kishuta (397—472) lakóinak száma emelkedett kiugró mértékben. Hollóháza esetében ezt a porcelángyár bővítése, Kishutánál pedig a perlitbánya megnyitása indokolja. 1962-ben bizonyos visszaesést tapasztalhatunk. A lakosság száma ekkor: 8090. A természetes szaporodást is figyelembe véve kb. 200 ember vándorolt el a Hegyközből. Ez az országosan nem túl magas szám a termelőszövetkezetek megalakulásán kívül azzal is magyarázható, hogy a perlit bányászás és feldolgozás megígért nagyarányú kibontakozása még nem történt meg. Azokban a községekben, ahol termelőszövetkezetek nem alakultak az élet, a földművelés menete, a földhasználat, a termelt növények aránya csak lassan változik. Kétségtelen, hogy a fejlődés ezekben a magas hegyi határokban csak nagyon nehezen valósítható meg, itt nem kerülhet sor olyan komoly beruházásokra, gépek alkalmazására, mint a termelőszövet-