Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok 1. Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 1964.)
A gabonatermelés - Az aratás és hordás
tréfacsináló embert, aki az ebédszünetekben, este és vasárnap mulattatta a képeseket. Az egyedüli asszony a bába volt a vezetők között, aki az esetleges betegeket kezelte. 228 A kishutaiaknál, akik az első háború előtt Nyíregyházára, tirpák gazdákhoz jártak aratni, más volt a helyzet. Asszonyt sohasem vittek magukkal, mert ezt summás szokásnak tartották. Két-három hét alatt 3—4 mázsa olyan gabonát kerestek, amilyet éppen arattak. Ott már kaszával kellett dolgozni, akkor is, amikor otthon még a sarló járta. Kinn aludtak a földön, vagy csűrökben, de nem valami sokat, mert éjjel-nappal hajtották a munkát. A kapott terményt a gazda a tanyáról Nyíregyházáig beszállította, onnan már a képesek fogadtak, rendszerint saját falujukból fuvarost. A szekérre egyszerre 20 köböl fért fel és minden köböl után 60 krajcárt fizettek. Ebben az időben hárman dolgoztak együtt valamennyien férfiak, kettő vágta a gabonát, egy pedig szedte a markot. Időnként cseréltek. A koszt jó volt és a visszaemlékezések mindennapos húsról és tetszésszerinti pálinkáról beszélnek. Később már közelebb, a pataki Windischgrätz birtokon arattak a 11. részért. A két háború között a Hegyközben és az attól délre fekvő Mikóházára, Széphalomba, de elsősorban Alsóregmecre jártak a hutaiak. E falvakban részben ugyancsak szlovákok laktak. Maguknak kellett elmenni, a gazda adott kosztot és azt kivitette! nekik a mezőre, este mindig hazamentek és a csűrben vagy a szénapajtában aludtak. A közeli falvakba már az asszonyok is elmentek kepére: A 8. vagy 10. keresztet kapták és ezért az aratást és keresztrakást egyaránt el kellett végezni. A maguk részét vagy helyben elcsépeltették, de legszívesebben szalmában vitték haza, mert a polyva, szalma egyaránt nagy érték a gyenge minőségű földekkel rendelkező hegyi falvakban. Többnyire hosszú ideig dolgoztak egy-egy helyen, ha mind a két fél elégedett volt a másikkal. Pálházáról és Nyíriből egy Schwartz nevű zsujtai földbirtokoshoz jártak a Hernád-völgyébe a képesek. A szerződést a jegyző előtt kötötték meg és, amikor zsendült a gabona, akkor szekérrel szállították a helyszínre őket. Pontosan meghatározták a munka sorrendjét. Először az árpát, majd a rozsot, a búzát és utoljára a zabot vágták le. Adtak kosztot és hetenként minden párra 5 liter pálinkát, másfél kiló szalonnát és ugyanannyi túrót, Kenyeret egyet kaptak páronként, ezt minden csoport saját gazdasszonya sütötte meg. A gazdasszony korán reggel felkelt, bevetette a kenyeret, majd hozzákezdett az ebéd főzéséhez. Uzsonnára kenyér volt, szalonna és túró, amit minden vasárnap osztottak ki egész hétre 1 . Általában 6—8 hétig arattak és 8—11. részért (a termés minőségétől függően) végezték a munkát. Páronként 12—13 mázsát kerestek. Mikor végeztek az aratással mindjárt elgépeltek és a részt telkibányai fuvarosokkal hordatták haza. A Károlyi uradalom egy ideig a környékbeli képesekkel dolgoztatott: így Radványban vilyiak, vitányiak, radványiak, Kápolnapusztán a nyíriek dolgoztak. A két háború között próbálkoztak mezőkövesdi summások-
